V. Károly

Előszó

A HABSBURG-VILÁGBIRODALOM
Irta TÓTH LÁSZLÓ

A történelem már az ókortól kezdve több világbirodalmat ismer, de ezeknek a fennállása sohasem volt tartós. Nagy Sándor páratlan ügyességgel és rátermettséggel alkotta meg hatalmas birodalmát, amely azonban halála után széttöredezett, elenyészett, méltó örökös híján. A római világbirodalmat Augustustól Nagy Theodosiusig, a végső kettéválásig, a nagyszerű közigazgatási és katonai szervezet forrasztotta egybe, amely ellent tudott állni nemcsak a külső ellenség mindig megújuló rohamainak, de a császári trón betöltése körül állandósult bizonytalanságoknak és zavaroknak is. Kérdés, hogy egy szilárd monarchia fennállása esetén Róma nem állott volna-e ellen a népvándorlás barbár népeinek, akik nyomása alatt, a belső erők elgyengülése folytán végül mégis végzetes bomlásnak indult.
Néhány évszázad után úgy látszott, hogy a VIII. és IX. század fordulóján a frankok királyának, Nagy Károlynak sikerül a régi római császárságot régi fényében, de még nagyobb kiterjedésben feltámasztani. Az antik római, frank-germán és keresztény hagyományokat egyesítő világbirodalom azonban alapítójának halála után csakhamar felbomlott, mivel a gazdasági viszonyok fejletlensége, a társadalmi erők összetartozásának csekélysége miatt a birodalom összetartó ereje nem tudott ellenállni a gyenge utódok alatt folyton erősbödő bomlási folyamatnak... Vissza

Fülszöveg

V. Károly regényes életrajza egyúttal az emberiség legmozgalmasabb, legérdekesebb félszázadának, a 16. század első felének története. A kései renaissance kultúrája, a protestáns vallásháborúk, az éppen fölfedezett Amerika meghódítása - ezek a díszletei annak az emberi drámának, amely a császár lelke mélyén játszódik le.
Ellert V. Károlya a világbirodalmi gondolattól áthatott, kötelességtudó, munkás, lelkiismeretes uralkodó. Emberi megnyilatkozásokra ritkán van ideje és módja, s ha volna is, úgy nevelték, hogy neki fölötte kell állni az emberi gyöngeségeknek, érzelmeit elárulnia nem szabad.
Benső énjét az a gyermek gyermekkorában szerzett lelki seb alakítja ki, hogy vézna testével, lassú elméjével öccsénél alacsonyabbrendűnek érezte magát. S íme ,ebből a természetesen összekapcsolódó két vonásból Ellert megteremt egy mélységesen emberi alakot: a világ urát, aki bizonytalanul igyekszik önmagát és másokat fizikai bátorságáról és szellemi képességeiről meggyőzni.
A nagy világtörténeti dráma és finomságában is megrendítő emberi dráma, - ez röviden összefoglalva Ellert V. Károlya. Vissza