Tábortüzek

Előszó

A háború nemcsak odakünn tombol, szárazon és tengeren, földön és föld felett, vízen és víz alatt. Mi bennünk, a mi szívünkben is dúl. Édes mindnyájunkéban, ha nem veszünk is benne részt vassal és vérrel.
Ijedelmek szörnyű serege vesz körül bennünket éjente, naponta. És hányat ejt foglyul közülünk! Olyan hadi fogság, melynél a francia, angol vagy orosz sem lehet rosszabb. Végünk van, ha nem küldjük ki folytonosan a jó reménység járőreit, hogy az ellenség - csüggedés, félelem, iszonyat, kétségbeesés - hirtelen rajtunk ne üssön. Veszélyben forgunk szüntelenül.
De bármily hősiesen gyülekezzenek is védelmünkre csapataink - hit, lelkiismeret, kötelesség, önbizalom, bölcsesség, bátorság, áldozó készség - s bármily sikeresen szorítsák is vissza lépésről-lépésre, lövészárokról-lövészárokra ellenségeink gyilkos táborát: végünk van, megvesz az Isten hidege, ha nem gyúlnak ki tábortüzeink. Mert amily enyhe odakünn a tél, oly farkasordító hidegek vannak itt belül... Vissza