Germinal

Előszó

Nem véletlen, hogy a Zola-regények közül népi demokráciánk ötödik esztendejében éppen a Germinal válik először, megifjodott formában, újból hozzáférhetővé a magyar olvasó számára. Dolgozóink az életükben bekövetkezett történelmi változás nagyságát fölmérhetik azon a szédítő különbségen, amely a Germinal-ban rajzolt francia bányászok és a szocializmus felé induló magyar munkásosztály élete között van. Hogy a montsou-i tárnák életét néhány évtizeddel korábbi állapotukban ábrázolta Zola, az nem sokat ront az összehasonlítás realitásán. A tárnafalak deszkázása, a felvonókészülék biztonsági berendezései, a szénfejtés technikája talán fejlődött azóta, a bányászok hosszú önvédelmi harca a szociális gondoskodás terén is túljutott már az egykori háromezer frankos kis segélypénztár szomorú színvonalán, s a dolgozókban is jobban megvilágosodott helyzetük és lehetőségeik tudata, azonban a döntő kérdésben nincs változás: a tőkés termelés, a kizsákmányolás ténye nyugaton változatlanul fennáll, s a francia bányász - gondoljunk csak vissza a közelmult vérbefojtott bányászsztrájkjaira - ma is sínyli azt a történelmi rabságot, amelytől a magyar népet a Szovjetúnió Vörös Hadserege 1945-ben megszabaditotta. Vissza

Fülszöveg

„Az ő személyében azt az embert üldözik, aki hitet tett a csoda észszerü és tudományos értelmezése mellett; azt az embert, aki a Germinalban megsejtette egy új emberiség eljövetelét, a szenvedés mélységeiből fakadó és a nap felé kitáruló proletariátus életerejét",- vallotta Jean Jaurés, a hadügyminiszter bejelentésére Zola ellen indított per alkalmával. Valóban, a Germinal az első világirodalmi mértékü és értékü regény, amely nemcsak a kapitalista munkáselnyomást mutatja be a maga teljes embertelenségében, hanem az ellene felvonuló munkásmozgalom első nagy szervezkedését is, háttérben az Első Munkásinternacionálé forradalmi erejével. Zola a naturalista regény megteremtője és egyben legmagasabb csúcsa is, de termésének legjavában - így a Germinalban is - már túlmutat a naturalizmus sötétségén, reálista erejü freskót fest az északfrancia bányavidék dolgozóinak szenvedéséről és küzdelméről, s eleven, plasztikus, maradandó munkásalakok egész sorát vonultatja fél. A magyar bányászok ma már, - hála a felszabadító Vörös Hadseregnek - mint történelemre tekinthetnek viszsza erre a munkáskizsákmányolásra s a kapitalizmus ellen folytatott harcnak ama kezdeti szakaszára, amelynek a Germinal állított művészi emléket. De nem szabad elfelejtenünk, hogy a francia bányászok tovább vívják ezt a csatát. A Germinal új fordítása F. Rácz Kálmán avatott munkája. Vissza