A XX. század ujjlenyomata

Előszó

A keresztény kultúrkör második ezredéve véget ért. A Jézus születésétől számított idő csak az egyik lehetséges számítási mód: másként számolnak a zsidók, a mohamedánok és sok más kultúra. Mégis, a világ története úgy alakult, hogy a zsidó és antik hagyományokra épülő keresztény időszámítás a Föld nevű bolygó emberének életében kiemelkedő szimbolikus erőre tett szert. Vélhetően leginkább azért, mert Európa ezt fogadta el, az európai kultúra sokszor erőszakkal megtámogatott ereje behálózta a Földet, s több kontinensre terjedt ki.
Magyarország számára a kétezredik év kettős évfordulót jelentett. Az ország és lakossága az európai azonosságtudat részeként, az antik-zsidó-keresztény kultúrkör tagjaként sajátjának tudhatja a keresztény időszámítást. Ugyanakkor ezer esztendővel ezelőtt lépett be Európa közösségébe egy szimbolikus aktussal, a koronázással, illetve az ezzel egyenértékű államalapítással. Az aktus tényleg szimbolikus volt, hiszen a később szentté avatott István király ezzel egy hosszabb történelmi folyamat eredményét összegezte. Sajátlagosan a magyarok számára így a szimbolikus tett eredményeként a kereszténység kétezredik éve egyben a magyar államalapítás millenniuma is. Általános évforduló testre szabott köntösben.
Bármennyire is átérzik a ma élők a kettős évforduló racionális nyomatékát, a kezdet mégis igencsak messze van tőlük. Ha nagyjából harminchárom évnek veszünk egy generációt, akkor Jézus Krisztushoz hatvan, Szent Istvánhoz harminc emberen át vezet a sor. Gondoljunk arra a játékra - minden gyerekközösségben el is játsszák -, amikor a sorban az első a mellette állónak a fülébe súg valamit, az továbbadja (úgy, ahogy éppen értette), s ez így megy hatvan vagy harminc fülön-agyon át. Majd amikor az üzenet elért az utolsóig, akkor az első elmondja, hogy mit is indított útjára, az utolsó pedig, hogy őhozzá mi jutott el. A különbség óriási. Vissza