Térerő

Fülszöveg

Magyarországon számos, csak Budapesten jelenleg három Kossuth Lajosról elnevezett tér található. Közülük mindössze egyet említ a köznyelv határozott névelővel, "a" Kossuth térként. Az Országházat övező térről van szó. - Senki sem keveri össze őt a többivel. - Ez a könyv a Kossuth tér történetéről szól. Azaz rögtön módosítanom kell: ez a könyv azokról az emberi szándékokról, akaratokról, cselekvésekről szól, amelyek formálták, jelképes és eszmei tartalmakkal töltötték, töltik fel a teret. Éppen ezért a tér történetét azokban a dimenziókban írtam le, értelmeztem, amelyek a változó tartalmú, de folytonos emberi szándékokat mutatják be és meg. Az eltérő dimenziók a történet eltérő kezdőpontjait jelölik ki. Fizikai-topográfiai értelemben a tértörténet 1885-ben indul, akkor, amikor a Parlament épületét elkezdik alapozni. Szimbolikus értelemben 1896 a kezdőpont, hiszen ekkor tartják meg- a még el sem készült épületnél - az első politikai tartalmú nagyrendezvényt. Spirituális értelemben 1906 a kezdőpont - ekkor készül el a tér első emlékműve, az azóta már eltüntetett Andrássy-szobor. De nemcsak a kezdőpontok, hanem az általam érzékelt végpontok is különböznek. Fizikai értelemben az 1972-es év a történet vége - ekkor építik be a tér utolsó telkét. Szimbolikus értelemben nincs vége a történetnek. Spirituális értelemben az eddigi zárópont 2002. Ekkor avatják a tér utolsó emlékművét. A történet szétszálazása (az eltérő kezdetek és végek, illetve a végtelenbe tartó vonalat) feltétlenül szükséges volt ahhoz, hogy a teret a maga egyéniségében és komplexitásában lehessen láttatni; meg lehessen fejteni a tér sajátos, evilági misztikumát.
Mert hát a tér - mint emberi alkotás - a maga sajátos, egyedi jellegével, generációkon átívelő tartalmával tulajdonképpen nem történeti, hanem politikai-kulturális jelenség. A hozzá kötődő események elmúlnak, a kötődés jellege azonban kulturálisan állandósult. Állandósult, tehát szimbolikus története bizonyosan, spirituális históriája vélhetően folytatódik. Hiszen ezek a dimenziók adják a tér - immár rögzült - erejét. Amíg itt lesz az ország középpontinak tekintett politikai mágnese, addig itt lesz az ország politikai szíve is. Végeredményben ez adja a tér erejét. A térerőt, amit nem látunk, de mindannyian tudjuk: létezik, van. S minél inkább láthatatlan, annál inkább létezik. Vissza