Előszó
Részlet a könyvből:
"Ez a könyv folytatása az 1983-ban Színház a nézőtérről címmel megjelent, az Újvidéki Színház első tíz évében tartott előadásokról írt kritikákat tartalmazó kötetnek. Ilyképpen ez az 1983. október 2-ától 2003. december 14-éig tartott előadásokról írt kritikák könyve, mégha néhány előadásról nem is írtam, az előző kötet bírálataival együtt afféle egyszemélyes színháztörténetként is olvasható, melynek egységes jellegét éppen az ad(hat)ja meg, hogy az írások egy ember nézőpontjából születtek. De ilyenformán a két kötet együtt akár kritikusi (ön)- portré is lehet, legalábbis részben, lévén hogy más, többek között, de inkább elsősorban a szabadkai színház magyar társulatának előadásairól készült kritikák ezúttal hiányzanak, jóllehet legalább ennyire hozzájárulhatnának mind a vajdasági magyar színházi kultúráról kialakítható (helyzet)képünkhöz, mind pedig a kritikusi imázs teljessé tételéhez.
Ha ezt a kötetet a húsz évvel ezelőtti folytatásának tekint(het)jük, akkor a bevezetőben természetszerűen fel kell idézni az előző kritikakötet előszavában (Tíz év) megfogalmazott főbb szempontokat - lássék, honnan hová, mely irányba történt elmozdulás, változás az Újvidéki Színház esetében ebben a húsz esztendőben, amelyben, tapasztaltuk, országos szinten fölöttébb nagy változások játszódtak le.
„Annak ellenére, hogy sem az alapítólevélben, sem pedig a színház működéséről hírt adó szórólapokon nem fordul elő meghatározó fogalomként a modern szó, kétségtelen, az Újvidéki Színház életrehívásának kiemelt szempontjai között szerepelt, hogy a jugoszláviai magyarság színházi élete és kultúrája egy kifejezetten modern színházzal gazdagodjék" - olvassuk a Színház a nézőtérről című kötet első bekezdésében. A modernséget harminc évvel ezelőtt ebben a színházi térben a belgrádi Atelje 212 színház műsora és előadásai, valamint a színházzal egybeforrt nemzetközi színházi fesztivál, a BITEF fémjelezték."
Vissza 
