A magyar kőrajzolás története a XIX. században

Fülszöveg

A szerző múltszázadi művészetünk legnépszerűbb grafikai eljárásaival ismerteti meg e kötet olvasóját. A múlt század második évtizedétől, az első hazai kőnyomdák megalakulásától a 70-es évekig követi nyomon a kőrajzolók és kőnyomdák munkásságát.
Az első fejezet a kezdeti nehézségekről, az új technika fokozatos térhódításáról ad számot. A továbbiakban a szerző a kőrajzoló tevékenységnek az 1840-es évek társadalmi és nemzeti mozgalmaival kapcsolatos fellendülését vázolja. A múlt század ötödik évtizedében keletkezett kőrajzok jellemzése eleven képet ad a főváros rohamos növekedéséről, pezsgő életéről, a kiéleződött társadalmi, politikai ellentétekről, az 1848-as forradalom és a szabadságharc egyes mozzanatairól. Az olvasó áttekintést kap a közönség és művészek szoros kapcsolatáról, a művészeti kereslet és kínálat viszonyáról, a kőrajzolók, nyomdák és kiadók összehangol munkájáról. Az utolsó fejezet a világosi összeomlást követő elnyomatás idején a kőrajzolás területén is nyomon kísérhető ellenállási kísérletekről, a forradalmi, nemzeti eszmék ébrentartása érdekében tett erőfeszítésekről, munkákról számol be.
A magyar kőrajzolók műveinek katalógusa az ország területén található valamennyi jelentősebb kőrajzot tartalmazza; a kutatóknak és érdeklődőknek az egyes mesterek munkásságára, valamint az ábrázolások témájára vonatkozóan hasznos segítséget ad.
A kötetben 105 kép szemlélteti a múlt századi magyar kőrajzolás fejlődését, az egyes mesterek munkásságát, 26 szövegközti kép pedig a hazánkban hosszabb-rövidebb ideig dolgozó külföldi litográfusok munkáiból ad ízelítőt. Vissza