A Dzsungel könyve

Előszó

1993 őszén, a Trio Stendhal egyik Vígszínházi koncertje után Hegedűs D. Géza jött be az öltözőmbe gratulálni. Nagyon lelkesen mesélt egy musical ötletéről: ez volt "A dzsungel könyve". Később leültünk beszélgetni a darabról, de elsősorban türelmet kértem, mert akkor már a "Valahol Európában" című musical zenéjét írtam.
A Vígszínház türelme egy idő után elfogyott, ezért azután miközben még a "Valahol" próbái folytak, én már Gézával, Békés Palival, és Radnóti Zsuzsa dramaturggal a szövegkönyvön dolgoztam. Pali nagyon nyitott, kreatív és türelmes volt, kb. hatszor írta át a könyvet, ami először egy véres rémdrámára hasonlított, majd egy bohózatra, míg végül kialakult a végleges formája, és tartalma. Ebben az alkotói fázisban van a zeneszerző legfontosabb feladata, mert meg kell határoznia, hol és miként szólaljon meg a zene. A legegyszerűbb példát említve ezzel kapcsolatban - nem jó, ha egy zenés darabban három lassú, szomorú dal követi egymást. Ezt nem is olyan egyszerű megoldani egy olyan történetnél, ahol egymást érik a drámai, és tragikus események.
Egy idő után döntést kellett hozni a dalszövegíró személyét illetően. Én bedobtam Geszti nevét, ami akkor még elég nagy meglepetést, mi több kétségekkel teli csodálkozást váltott ki a színházi öreg rókákból - egy rapper a színházban! - de sikerült meggyőzni őket. Ehhez képest Gesztit én se nagyon ismertem, és még sohasem dolgoztam vele, de volt egy olyan érzésem: éppen neki való feladat. Nagy örömmel vállalta, és '95 júniusában nekiláttunk a munkának. Én igazán benne voltam a musical írásban, hiszen a "Valahol Európában" bemutatója májusban volt. Két hét pihenést engedélyeztem magamnak, mivel már a "dzsungel" bemutató időpontját is kitűzték: '96 január 6.
Mielőtt leültem a zongorához, egy nagyon lényeges dologban kellett döntést hoznom: milyen legyen a musical zenei világa? Etnikus? Netán indiai? Vagy mint az úgynevezett rockoperáké: teátrális, klasszicizáló, romantikus? Brrr! Vissza