Szigetszentmiklós

Előszó

Engedjék meg, hogy egy kis útikalauzzal lássam el Önöket, mielőtt átlapozzák e könyvet. Szigetszentmiklóson születtem 1977-ben, és szerencsésnek érzem magam, hogy e város lakója lehetek. A gyermekkoromat a határ szomszédságában, Szüleim kertes házában töltöttem. E helyszín több okból is meghatározza világképemet: András öcsém, szobájából rengetegszer néztem a határ horizontján eltűnő napnyugtát és a lakihelyi leadótorony jellegzetes sziluettjét. Számomra ez a hely - amely hol gabonát, hol virágot ad - mutatta meg leginkább a négy évszak tündérmeséjét: nyáron az izzó forróságban traktorok zúgtak, télen csendben lepte be a hó a szunnyadó termőföldet.
A Széchenyi utcában gyermekkoromban földút volt, akkoriban még gyalog jöttünk haza az iskolából, és máig emlékszem a '86-os nagy télre, amikor szénszünet miatt nem volt tanítás két hétig. A település peremén élve szinte csak télen jártam a Dunára: az Anna-villa és a Jakab Erzsike néniék előtt befagyott Kis-Dunán rengeteget koriztunk, hokiztunk: "pösti" ember el sem tudja képzelni, micsoda élmény száguldani a szűz jégen!
Az 1986-ban várossá avatott Szigetszentmiklós a rendszerváltáskor hihetetlen változásnak indult, ez betudható a főváros közelségének és a kedvező infrastrukturális adottságainak. Gyökeresen átalakult mind a lakosság életvitele, mind az összetétele: agglomerációs településként máig meg kell küzdeni az alvóváros jelenséggel. Vissza