Olaszul l'enni jó

Fülszöveg

Ebben a könyvben - ami első ránézésre egy szakácskönyvnek tűnhet, okkal, hiszen jó néhány receptet tartalmaz, köztük személyes kedvenceimet is - egy történetet szeretnék elmesélni. Egy történetet, ami rólam is, de nem csak rólam szól. Egy történetet, ahol javarészt ugyan én vagyok a mesélő, de nem csak az én hangomon szólal meg. Egy történetet, ami ugyan Gallaratéból és annak környékéről indul, ahonnan származom, de ami mégis inkább Budapesten és Magyarországon játszódik. Ez a történet valós eseményeket dolgoz fel, a szereplői hús-vér emberek, javarészt olyanok, akiktől az elmúlt 15 évben nagyon sokat tanultam, akiknek sokat köszönhetek és akikkel közösen építettünk fel valamit, ami ma a Pomo d'Oro és mindaz, ami hozzá kapcsolódik. Vallom, hogy az étkezés legfontosabb szerepe és feladata a 21. században, ma, újra ugyanaz, mint ami évszázadokkal ezelőtt volt. Nevezetesen, hogy összehozzon minket, hogy egy asztalhoz ültesse újra a családokat, barátokat.
Vallom, hogy az étel elkészítése szentség, tiszta megnyilvánulása a szívvel-lélekkel történő adni akarásnak. Ebben a túldigitalizált világban az étkezés a megnyugvás, a lelassulás, az összetartó erő szerepét is betölti. Az asztalnál újra értelmet nyer az idő és az egymásra figyelés fontossága.
Örülnék, ha a könyvet lapozgatva, olvasva, egy-egy receptet elkészítve azt érezné az olvasó, hogy egy virtuális utazáson vesz részt. Egy olyan ízutazáson, ahol közben egy kicsit tágul a látóköre, betekinthet a kulisszák mögé - oda, ahová egyébként csak igen ritkán van mód belesni. Vissza