Jacques Fesch, a szent gyilkos

Fülszöveg

Vagy szent, vagy gyilkos: a kettő együtt nem megy - mondhatná jobb esetben zavartan, rosszabb esetben önelégülten a meglepett olvasó. No de van-e olyan ember, akit még egyszer sem tett igazán bizonytalanná az élet? Felkavarva jól fésűit elgondolásait, amelyek talán figyelmen kívül hagyják a földi poklokat, a „kegyelem és nehézkedés" közt feszülő ember zuhanásait-emelkedéseit. Hogy ki ne térjen a valóság elől. Gyilkos és szent volt Jacques Fesch. Egy húszas évein taposó francia fiatalember, aki sem egyik, sem másik „minőségére" nem készült előre. A sötétségbe vakon sodródott, a felismert fényre már fokozatosan tisztuló tudattal tapogatózott. Gyilkosság és megtérés. Egyik sem a „közönségnek" szólt. Ahogyan hátramaradt, utóbb kötetben kiadott leveleit és naplóját sem szánta a nyilvánosság elé. Egyre többen vannak azok, akik 1957-ben végrehajtott kivégzése óta csakugyan szentként tisztelik őt, jóllehet hivatalos egyházi döntés még nem született ügyében. Az életrajzi könyv jogász szerzője szellemesen jegyzi meg: Jacques után mindig nyomoznak. Vagy azért, hogy bűnösségét, vagy azért, hogy szentségét rábizonyítsák.
Olyan ember képe bontakozik ki e felkavaró kötet lapjain, akinek torzóban maradt élete, az értelmetlenség érzése elől menekülve a pokolból is hazataláló alakja sokkal közelebb áll hozzánk, mint azt első megdöbbenésünktől szédelegve felismernénk.
Árnyai halványulván a jobb lator arca ragyog fel előttünk - a XX. századból. Vissza