Gink Károly (1922-2002) emlékkiállítás

Előszó

Az alábbi írás áprilisban született, amikor javában készültünk a kerek évfordulót megünneplő kiállításra, és nem sejtettük a szomorú jövőt. Gink Károly olvasta és jóváhagyta a szöveget. Ezért, valamint azért, mert ez volt életében az utolsó, tevékenységét érdemben méltató írás, úgy gondoltuk, változtatás nélkül közreadjuk.

Gink Károly ebben az esztendőben ünnepelte 80. születésnapját. A magyar fotográfia fehér hajú „nagy öregje", örök lázadója, idős korára is kereső, kísérletező művész maradt. Jubileumi kiállítása is tartogat meglepetéseket: hatalmas archívumából előkerült, még nem ismert fotókat. A Gink oeuvre-jét bemutatni kívánó kiállítások és albumok szerkesztői, kurátorai örömteli meglepetéssel találkozhattak a válogatás során sok figyelemreméltó, mindezideig nem ismert művel. Voltak és vannak ebben az archívumban olyan képek, amelyek nem is szerepeltek kiállításokon, vagy albumokban. De olyanok is akadnak, amelyek esetleg részt vettek valahol egy időszakos kollektív tárlaton, de ha annak idején nem publikálták Őket, csak a szűk szakmai közönség emlékezhet rájuk. Hiszen hosszú időről van szó: több mint ötvenéves szakmai pályafutásról. Amikor Gink Károly fotográfusi tevékenysége elkezdődött, 1938-ban, a Széchenyi Ferenc Felsőkereskedelmi Iskolában, ahol az első fotószakkört megalakította, a fényképezésnek még nem voltak múzeumai. Más kiállítótermekben sem szerepelt a fotó a maihoz hasonló gyakorisággal. Nem voltak az egyes kópiáknak csillagászati műkereskedelmi árai az elegáns, fotóra szakosodott galériákban, és nem a maihoz hasonló áradatban öntötte el a fénykép az újságok oldalait sem. A könyvesboltokban sem volt külön részlegük a fotóalbumoknak. Ez alatt a több mint fél évszázad alatt a fotográfia szerepe és helye változott meg a világban. Szűkebb környezetünkben, itt, Magyarországon ehhez járult hozzá Gink Károly, kiállításaival, nagy sikereket elért díjazott fotóival, és csaknem ötven fotóalbumával. Vissza