Mit jelent a tök alsó?

Fülszöveg

Az első emberrablást még simán lerendeztem, bár az efféle bűnügyek kezelésében teljesen kezdő és járatlan vagyok, talán ezért is sikerült olyan jól a dolog, na meg azért, mert valamivel dicsekedni akartam Doncse Szotirovszki macedón költő előtt, pontosabban az egykori költő előtt, mert ő ma már teljesen elhanyagolja az irodalmat, elmondása szerint gusztustalan sötétbarna, majdnem fekete rozskenyereket, parajjal dúsított pogácsákat és áztatott csalánnal töltött réteseket süt és árusít Bécsben, nem biztos, hogy a péksütemények összetételét tényszerűen közlöm, mert a pékszakmában is járatlan vagyok [...] az egykori költő sikeres nyugati üzletember lett, sok pénzt keres, csakhogy a közhiedelemmel ellentétben a gazdagoknak is megvannak a maguk súlyos gondjai. [...]

[...] A történet arról szólt, hogy szegény édesapja, aki becsületes dohánytermesztő Macedónia délkeleti részén, de emellett egy falusi pékséget is üzemeltet, vonatra ült, hogy meglátogassa Bécsben a sokáig a költészetben tévelygő, azután mégis gazdagra dagadt fiát. A vonaton természetesen unatkoznak az utasok, így hát beszélgetnek egymással, az öreg Szotirovszki eredendően is hajlamos a fecsegésre, az idő múlásával ez egyre inkább kiütközött, vagyis a vonaton szerteszét elharsogta, hogy a fia sikeres üzletember Nyugaton, a hetvenkedésnek az lett a következménye, hogy Budapesten a Keleti pályaudvaron két rossz arcú balkáni fickó lerángatta a vonatról, bezárták egy lakásba, és sikeres fiától váltságdíjat követeltek érte, ötezer német márkát.
[...] Nem akarom fölöslegesen szaporítani a szót, az ügyletet hibátlanul lebonyolítottam egy koszos kocsmában a Városliget közelében.

[...] Ennyit az előzményekről. Mármint a második emberrablás előzményeiről.
Mert mindennek folytatása lett, bekövetkezett ugyanis a második emberrablás. Az idős emberek feledékenyek, egyre büszkébbek lesznek hírneves gyerekeikre, vonzódásuk betegesen felerősödik, az öreg Szotirovszki megint felült a bécsi vonatra, sokkal többet fecsegett, mint első alkalommal, gonosz és immár bejáratódott útitársai megint kiszúrták, lerángatták a szerelvényről Budapesten, és ezúttal már ötvenezer márkát kértek érte.
[...]
- Ez a vén szenilis majom tönkretesz az érzelgősségével!- üvöltözte.
- Hiába magyaráztam neki, hogy maradjon a fenekén, ott, a kopár hegyek között, ő vonatra ült, dicsekszik gazdasági sikereimmel, elraboltatja magát, most aztán fizethetek érte ebben a tranzitországban, amelynek a nyelvét lehetetlen megérteni, ezért ismét hozzád fordulok, segítsél rajtam az irodalom jegyében, te mégiscsak karattyolsz a bűnözők összekötő nyelvén, én pedig nem felejtem el a szívességet. [...] Vissza