Giovanni Boccaccio Decameronja

Előszó

Boccaccio örökbecsű műve, a Decameron jut a jelen könyvben nyelvünkre fordítva a maga egészében a magyar közönség kezébe. A fordítás, lehetőleg híven az eredetihez, Fanfani-nak a Manelli-codex alapján revideált szövege után készült. A maguk egészében megmaradtak a boccaccioi periodusok, amelyek a mű stílusának egyik fő sajátosságát képezik. Stílus tekintetében változtatás csak annyiban történt, hogy a fordító participiumokat mondatokká bontott, több felesleges, pleonasmusszerű kötőszót kihagyott s itt-ott a mellérendelő kapcsolat helyet alárendelőt alkalmazott. Az itt lenn következő életrajz a legújabb kutatások eredményeinek felhasználásával iratott.
Landau, Koerting nagy életrajzain kívül főleg Crescini, Della Torre, De Sanctis, De gubernatis, Gebhart stb. művein alapszik. Jegyzetek szempontjából a Decameron jelen kiadása első kísérletnek tekinthető, amennyiben a teljes olasz kiadások is inkább csak nyelvi magyarázatokra szorítkoznak. Az egyes novellák eredetére vonatkozó jegyzeteknél a már ismert szerzők által (Manni, Bartoli, Landau stb.) megállapított adatokon kívül sok újdonság nem tapasztalható, mert az utóbbi időben a Boccaccio-irodalom e részében a többivel szemben úgyszólván szélcsend mutatkozott. E helyen kell kifejeznie köszönetét a fordítónak B. J. Supino úrral, a bolognai egyetem tanárával szemben is, ki mint a középkori Firenze kiváló ismerője némely idevonatkozó topográfiai dologban szívesen nyújtott neki felvilágosítást. Hogy a könyvet azok is könnyen használhassák, kik csak adatokat keresnek benne, el van látva tárgymutatóval, amelyben nemcsak a tulajdonnevek találhatók meg, hanem a művelődéstörténetre vonatkozó adatok is. Vissza