A Katholikus Népszövetség naptára 1940-iki szökő évre

Előszó

Részlet a könyvből:

Vannak vezető egyéniségek, akik annyira hozzátartoznak ahhoz a képhez, amelyet az egykorú társadalomról önmagunknak alkothatunk, hogy a színtérről való lelépésükbe belenyugodni, a halálukat tudomásulvenni szinte képtelenek vagyunk. Annyira nevükhöz és munkájukhoz fűződik a lelkünket betöltő gondolat szolgálata, hogy nélkülük annak további fejlődését elképzelni sem tudjuk. Ilyen, a figyelem előterében álló vezető férfi tűnt el az élők sorából az elmúlt év folyamán Ernszt Sándor személyében, akinek halála osztály- és pártkülönbség nélkül az egész magyar társadalom részvétét váltotta ki, de a keresztény politika szemszögéből ítélve olyan pótolhatatlannak látszó veszteséget is jelent, mint aminőt Molnár János apátnak a szereplés színteréről való lelépése óta a hazai katolikus társadalom még nem érzett.
Ernszt Sándor egyénisége és munkájának jelentősége nem azokból a személyes tulajdonságokból magyarázható, amelyek szimpatikussá teszik az embert s vele együtt gyakran az elvet is. Ő nemcsak népszerűségre nem pályázott soha, hanem az emberekkel való érintkezésben szinte tervszerűen került mindent, ami hízelgésnek tűnt volna fel. Sőt nem egyszer oly módon és hangon érintkezett az emberekkel, hogy akik az Ő lelke mélyéig nemes és jóságos egyéniségét nem ismerték, visszahökkentek az érdesség látszatától, mely a világgal való érintkezését kísérte. Tehát nem modorbeli, vagy taktikai ügyeskedés volt az, amely Ernszt Sándor számára az emberek tiszteletét és bizalmát megnyerte, hanem sokkal mélyebben fekvő okok. Vissza