Cserkészlányok Lapja 1944. július

Előszó

Részlet a könyvből:
Szent Lászlóhoz száll fohászunk honvédeink ünnepén!
Június 27. és június 28. egymást kiegészítő két ünnepnapunk volt. Mindkét napra lobogódíszt öltöttek városaink, hogy előbb a magyar katona eszményképének Szent László királyunk emlékének hódoljanak, aztán határainkat védő hős honvédeinket ünnepeljék hálatelt szívvel és szeretettel.
"Dícsérjük, magyarok, szent László kerált!
Bizony érdemli mi dícséretönköt."
Szent László király a keresztény lovag erényeinek megtestesítője, az Istenért, Hazáért, gyöngékért küzdő nagyszerű uralkodó és példátadó szent. Azonban személyében történetünknek egyik legfontosabb korszaka is lezárult, hogy kezdetét jelentse az újnak. Egy évszázad leforgása alatt a keleti pogány magyarság az ő uralkodásának idejére alakult át annyira, hogy egész lelkével keresztény lett, de anélkül, hogy ezért magyar mivoltát megtagadta volna. Hozzásimult a keresztény Nyugathoz és vállalta az ezzel járó súlyos feladatot: annak védelmét a keltről jövő támadásokkal szemben. Éppen Szent László idejében kezdtük meg ezt a mai napig tartó nehéz küzdelmet. Pogány besenyők, kúnok törtek be országunk keleti határán, de vállal kimagasodva, serege élén ott volt szent királyunk, hogy félelmetes csatabárdjával megvédje Hazánkat és általa a keresztény Nyugatot. Vallásosságának és vitézségének híre elterjedt az ország határán túl is, úgy hogy a meginduló első kereszteshad vezéréül őt kérték föl. Népe ajkán számtalan legenda dicsőítette és hittel hitték, hogy valahányszor a keleti-határok veszélyben forogtak, fölkelt sírjából, hogy segítségünkre siessen. Vissza