Glinka

Előszó

Részlet a könyvből:

Mihail Ivanovics Glinka - az »Ivan Szuszanyin«, a »Ruszlan és Ljudmila«, a »Kamarinszkaja« és más nagy zeneművek szerzője - egyik legkiválóbb alakja hazánk művelődéstörténetének.
Ugyanis, ahogy Puskin új korszakot nyitott az orosz irodalom és nyelv történetében, az érett realista stílus korszakát, amely népi forrásokból táplálkozott és szervesen egybeforrott a nép felszabadító harcával - Glinka is korszakot alkotóan indította el az orosz klasszikus zeneművészetet, amely népünk dalköltészetében gyökeredzett, mély hazafias eszméket fejezett ki, a hősiesség eszméjét szólaltatta meg.
Glinka több ízben hangoztatta azt a gondolatot, hogy a zeneszerzők alkotóművészetének alapja a népi zene, hogy a zenét a nép alkotja, a zeneszerzők azt csupán formába öntik. Ez a felfogás megnyilvánult mindenekelőtt magának Glinkának alkotóművészetében, amely éppen ezért az orosz népművészet nagyszerű hagyományainak egyenes folytatása, az orosz nép zenéjének új fejlődési fokozata. Ugyanakkor Glinka a maga művészetével szorosan kapcsolódik orosz elődeihez is; korai szerzeményei ugyanis formájukkal és zenei nyelvezetükkel erősen emlékeztetnek a 19. század elején működött más orosz zeneszerzők műveire. Glinka hatalmas géniusza azonban a mélyen eredő demokratikus eszmék hatása alatt a néppel való teljes együttérzésében olyan műveket alkotott, amelyek a klasszikus orosz zene kezdetét jelentették. Így lett Glinka az orosz zenei klasszicizmus megalapítójává. Zenéjét a nép megérti, magához közelállónak érzi. Vissza