Meglepnek más arcok

Fülszöveg

Áradó kedvű írók szoktak olyan tettre vállalkozni, mint Gobby Fehér Gyula, amikor évekkel ezelőtt elhatározta, hogy Újvidéki dekameron címmel száz újvidéki vonatkozású novellát ír. Több kötetre tervezett vállalkozás az övé, s íme, a Tekergők, A sötét árnyéka és A tűz közepéből című, mindegyik huszonöt novellát tartalmazó kötete után most a negyedik kötet huszonöt elbeszélése is elkészült egy utószónak felfogható huszonhatodikkal együtt, Meglepnek más arcok címmel. A már megjelent három (a harmadik 2001-ben jelent meg) alkalmat adott a kritikusoknak, hogy alaposan szétnézzenek Fehér Gyula történetvilágának hetvenöt parcelláján, leltárba véve a mi Boccacciónk erényeit és hibáit. Egyik kritikusa tekergőknek nevezte a hősöket, én a negyedik kötet alakjait csellengőknek nevezném, mert az itt olvasható történetek javában az ilyen külterületi alakok még távolabb az élet sűrűjétől, valahol a lét „negyedik" körében, amely már a fantasztikummal is érintkezik, tűnnek fel gondjaikkal, bajaikkal, s közülük többen már a lét fölött lebegnek, mesébe olvadnak. Az egyensúlyra törekvő író ezt a „lebegést" egyensúlyozza fényképek felmutatásával, a valóság benyomásával. Ez fogja közre a többit. Az elsőben a Mikor megérkeztem Újvidékre című éppen úgy ilyen, mint az a vajdasági irodalomra mutató Meddig kiáltok még című zárónovella. Az író közben a novellaforma változatait rendre kipróbálja, s lesz e kötete életnek és irodalomnak a könyve egyszerre. Vissza