Góbéságok

Előszó

Amikor utrabocsátjuk Joó Gábor székely testvérünk "Góbéságok" c. munkáját szolgálatot kívánunk tenni nemcsak a székely ügynek, hanem magának Erdélynek is. Mert székely ügy és Erdély tulajdonképpen egy. Helyesen mondja első cikkében a szerző, hogy Erdély közhangulatára sohasem volt közömbös a székelység állásfoglalása, hanem abban döntő jelentőséggel birt. Igy volt ez nemcsak társadalmi és politikai téren, hanem igy volt a harctereken is. Utóbbi igazolására hivatkozunk Bem tábornokra és Petőfi Sándorra. A többire pedig felsorolunk néhány nevet: Dávid Ferenc, Kőrösi Csoma Sándor, Bolyai Farkas és János, Brassai Sámuel, Jakab Elek, Szász Károly, báró Orbán Balázs, Gyárfás Jenő, Bartha Miklós, Jancsó Benedek, gróf Bethlen István, Győrffy Gyula, Ugron Gábor, Benedek Elek, Ady Endre, Ravasz László, Szabó Dezső és az "Erdélyi Helikon" kiváló irói és igen sokan mások, kiknek jelentősége nemcsak országos, hanem európai, sőt világviszonylatban is közismert.
Ami a székelynép nemzeti jellegét illeti, meg kell állapítanunk, hogy másfélezer éven át - bizony - sok keserves harc árán tartotta azt meg. De megtartotta. S megtartotta olyannak, amilyen volt. Az idegen hatásokat sohasem utánozta, hanem azokat magában felolvasztotta. Még magyarhoni testvéreitől sem vett át soha semmit. Megmaradt erdélyinek. És Erdélyben megmaradt székelynek. Nem hányta el természetét, nem vetkezte le szokásait és ruházatát. Nem feledte el a székelydalt, a székelytáncot s annak legérdekesebbjét, a senki által nem utánozható csürdöngölőt. E székely jellegzetességeket tárják az olvasó elé e füzetben foglalt góbéságok, melyeket nemcsak azért ajánlunk honfitársaink figyelmébe, mivel érdekesek és kacagtatók, hanem azért is, mert szellemesek és tanulságosak s mint ilyenek, igen alkalmasak arra, hogy a székely ügy iránti érdeklődést ébrentartsák. Vissza