Bolondóra/Mennyei csavargók

Szerző

Szerkesztő

'Goda Gábor: Bolondóra/Mennyei csavargók ' összes példány

Kiadó:	Szépirodalmi Könyvkiadó
Kiadás helye:	Budapest
Kiadás éve:	1981
Kötés típusa:	Vászon
Oldalszám:	616 oldal
Sorozatcím:
Kötetszám:
Nyelv:	Magyar
Méret:	20 cm x 14 cm
ISBN:	963-15-1657-1

Értesítőt kérek a kiadóról

A beállítást mentettük,
naponta értesítjük a beérkező friss
kiadványokról

Fülszöveg

A két regény főhőse Goda Gábor panoptikumának különös figurája, Titanovics Gáspár. Árva, lelencházban nevelkedett, vörös hajú emberke, egyetlen foga van csak, joggal hiszi róla mindenki, hogy szerencsétlenebb és tehetetlenebb embertársainál. Ő azonban lassanként rájön, hogy a természet csodatévő sajátosságokkal áldotta meg. Rendkívüli képességeit - vesztére - Krumm Lenke üzemi szakácsnő is fölfedezi, és megindítja harcát. Terve: előbb meghódítani Titanovicsot, majd Titanovicson át a világot. S valóban, hősünk csodát csodára halmoz. Jobban szeret a kezén járni, mint a talpán, fölröppen a levegőbe, és ha kedve szottyan, sétára indul a szivárvány ívén. Titanovics Gáspár tehát "ámulatba ejti a világot", mint a Bolondóra alcíme mondja.
A Mennyei csavargók-ban a világ ejti ámulatba hősünket. Az írói fantázia itt a világmindenséget teszi a regény színterévé. Titanovics Gáspár zseniális, ám méltatlanul mellőzött tudós barátjával, Viola tanár úrral a naprendszeren túli világba repül... Tovább

Tartalom

Bolondóra
Az író megismerteti hősét az olvasóval, és gondot fordít rá, hogy se a szerzőt, se hősét ne sorolja a teljesen normális emberek közé, különben az olvasó olyan dolgokkal volna kénytelen megismerkedni, amelyek más könyvekben is megtalálhatók	9
A szerző kérve kéri mind az olvasókat, mind szigorú bíráit, hogy ne reménykedjenek semmiféle csodában. Ne üljenek föl Titanovics jámborságának: tíz tojásból akkor is képes tízet varázsolni, ha közben az egyiket eltöri. Az ember olyat is tud, amiről nem tudja, hogy tudja	14
A szerző ebben a fejezetben tapintatosan gondoskodik az utókor elismeréséről, midőn kifejti nézeteit a rendkívüli képességű emberekről, és egyetlen tojással bizonyítja a dialektika lényegét	21
Mindenki szervezkedik. A liliputi az alacsony növésűekkel, Titanovics a céllövéssel. Egy hatalmas asszony tekintete egy céllövővel. Titanovics tekintete egy tyúkkal. Gondolkozzanak el e rövid fejezeten, amelyben mindenki kitűzi a célt, hogy légpuskával lelője	28
A szerző személyesen bővíti történetét, nem saját kedve, hanem a világ rendje szerint. Ezért tesz kísérletet egy üzemi szakácsnő üzemi ételei és az egyedi étkeztetés különbségének felmérésére. S mert tudja, hogy ezen a világon minden összefügg, nem átall tepsiról, lábasokról, tésztákról, álmodozásokról és szerelemről olyan fortyogó módon szólani, mint ahogy minden együtt fortyog és gőzölög az élet nagy fazekában	34
Hogy mikor mit tud egy ember, azt elég nehéz előre tudni. Az emberi képességek néha csodákat rejtenek magukban, és e csodák velejárója, hogy mindig akad, aki megcsodálja őket. A szerző azonban nem éri be ennyivel, mert eléggé el nem ítélhető módon gúnyolódik a törpékkel, akik időnként nem veszik észre, hogy az óriások és a törpék közt nemcsak méretkülönbségek vannak	40
A szerző, éppen mert nagyon komolyan veszi olvasóit, igyekszik az élet különös sz épségeinek elemzését adni: a győzelmet összekötni az emberi test kényszerű megnyilvánulásaival, és olyan helyzetbe hozni hősét, amelyben egy zöld házikón át feltárul a vágyakozás és a kielégülés kettőssége. Szigorú bírálói ne vegyék rossz néven, hogy az élet egy részének megismerésére betereli őket ebbe a zöld házikóba	45
A szerző nagyon fontos dolgokról beszél. Aki most nem figyel rá, a többit is alig követheti. Itt bomlanak ki titanovics csodái, amelyek mögött nem az isteni vezérlés, hanem az összegubancolódott természet különös törvényei tárják fel Lenke előtt az élet új távlatait. Nem normális, aki hisz abban, hogy a természet mindig csak normális dolgokat hoz a világra. Az ilyen ember előbb vagy utóbb, de sírva borul majd a szerző nyakába	52
A szerző lelke idillre vágyódik. De észre kell vennie, hogy az idill távolabb van a valóságtól, mint azok a felfedezetlen fizikai és képzeletbeli realitások, amelyek éppen úgy tartozékai a valóságnak, mint minden, ami ebben az életben akár érzés, akár tárgyi jelenség, akár fantázia. E felismeréstől a szerző is megremeg kissé, de a félelem nem kalauzolhat bennünket a valóság megismerése felé. Ezt már Faust doktor is felismerte Goethe jóvoltából. Hátha meg lehet tudni valamit e sorok szerény szerzőjétől is	58
A szerző már régen rabja hőseinek. Furcsaságaikért és csodatetteikért elnézést kér az olvasótól és azoktól a bírálóitól, akik a realista elbeszélést olyan kurtára nyírnák, mint a pedigrés kutyák farkát szokták. De kér mindenkit, hogy mentsék fel a természettudományok átmeneti felfedezéseineki elismerése alól, fogadják el azt a tudományos felfedezést, amely szerint a fantázia éppen olyan matéria, mint az igazi szobor, és élvezzék a szerző és hősei finom, különös főztjét, Pesterzsébeten. Ha valahol valamit nem értenének meg, bátran lapozzanak vissza, és ne haragudjanak a szerzőre, miként ő sem haragszik azokra, akiket ő nem ért meg	68
Hőseink tovább vacsorázzák dicsőségüket: a két tyúkot. Nagyon komoly és megfontolt beszélgetésbe mélyednek, amelyet az olvasónak feltétlenül ismernie kell: nemi vágyakról, szűziességről, a szenvedélyek varázslatáról és legyőzéséről, egyszóval olyan dolgokról, amelyek nem hdidányozhatnak a pompás lakomából	78
A szerző nem kíméli sem a maga, sem az olvasó fantáziáját. az étel és ital mámorából rendkívül fontos dolgok bontakoznak ki: egy ősi ágy történelmisége, a szexuális esztétika elhallgatott titkai, és az asszonyi észjárás, amelyről sohasem tudhatni, hogy kémiai képletében mennyi a szerelem és mennyi az üzleti megfontoltság	83
A szerző mindent elkövet, hogy hőse elveszítse ártatlanságát. Nehéz dió. Végül szégyenszemre belátja, hogy sem ő, sem Lenke nem képesek Titanovicsot jobb belátásra b írni	88
A szerző meginvitálja hősét a jólét világába. Feltárja egy pizsama monogramján keresztül a szerelem és a tudomány összefüggéseit, és viola tanár úrral kapcsolatban bebizonyítja, hogy a periférián is lehet a világ közepe. Azonkívül finoman reggeliznek	92
A szerző Lenkével együtt harcba száll a tudományért, amelynek előrevitelét a tudósoktól várja. Oktondiságuk miatt azonban ez nem jár kellő eredménnyel, és rá kell döbbenniök, hogy a cirkuszi mutatványosok és a tudósok tevékenységének határai még nincsenek pontosan eldöntve. De Viola tanár úr és titanovics Gáspár cinkossága egyszer mégis ámulatba fogja ejteni a világot	99
Nyáresti séta. Nagy horderejű dolgok. Titanovics Gáspár egy félreértés folytán majdnem megütközik a hadsereggel, de kiderül, hogy a szolgálati szabályzat a legtökéletesebb remekművek egyike, s hogy nincs ember a világon, aki ne csodálkozna az élet szolgálati szabályzatainak különféleségén. Akik nagyon figyelmesen olvassák a szerző e fejezetét, alapvető kérdésekre is választ kapnak	104
A szerző nagy tisztelettel szól sajátos sajtónk szemérmességéről. Megértéssel viseltetik különös kis titkolózásai iránt, amelyek tudvalevőleg a közösség szolgálatában állnak. Azonkívül bepillant a sajtok szagának fizikai és kémiai rejtelmeibe, amelyekről az olvasó a történelem folyamán ebből a fejezetből tudhat meg előszor egy keveset. Ám ez mind semmi a szerző végtelen kdözlési dührohamaihoz viszonyítva. Ez az a fejezet, amelyben Viola tanár úr rájön, hogy nem élt hiába. Gondolom, ennyi elég egy fejezetben	109
A szerző sokkal hosszabban tudná csak elmondani, hogy miről szól a fejezet, mint ahogy megírta. Bizonyára lángeszű kritikusai voltak rá jó hatással, akik tömörségre lázították. De az olvasó tájékoztatására talán annyit mégis: tárgyunk Lenke és egy ételmérgezés, aminek megvannak az állami, közigazgatási és magánvonatkozásai. Titanovicsot szárnyára kapja a világhír. E szárnyakon helyet foglal Lenke is. A világvárosok meghívásai közül csak Debrecennek válqaszol. Azonfelül megtudjuk, hogy mi a világ közepe. Ez pedig nem csekélység	117
A szerző ebben a fejezetben a lehetőségekhez mérten felöltözteti és megszépíti Titanovics Gáspárt. A csavargóból állampolgár lesz. Azonkívül valami olyasmi történik, amire a szerző nagyon büszke, hogy eszébe jutott: meg tudta végre fejteni, mi az, ami a művészt minden más embertől megkülönbözteti	124
A szerző megfontolt engedményeket tesz, alattomos szándékkal és szépirodalommal kevert esszéit cselekménnyé bodorítja, nehogy kritikai életünk mérges pattanáshoz hasonló nebulóit újfent maga ellen lázítsa. Titanovics normális ember akar lenni, tehát mindent elkövet, hogy az elmeklinikára kerüljön, de ebben a hatóság először megakadályozza. Kiderül róla, hogy óránkénti kétszáz kilométeres sebességgel is tud száguldani, és mégis a Lipótmezőre kerül. Gecző Rezső, az Állami Cirkusz igazgatója küzd Titanovics magyar dicsőségéért	131
A szerző teljesen hóseinek befolyása alatt áll. Nem ő irányítja cselekvésüket, csak hűségesen számot ad különféle elhatározásaikról. Nem rögeszméje, hogy alkosson egy világot és dirigálja. Ha már megalkotta, tudja, hogy ez a megalkotott világ irányítja őt. Ezért nincs beleszólása abba, hogy Titanovics miként igyekszik a kivételesek hűvös világából menekülni, és hogyan próbál elhelyezkedni a normálisok társadalmában. Szeget szeggel. fogat fogért. Áramot árammal. Így kerül a Nemzeti Tébolydába, ahol óriási feltűnést kelt, és tele van reménykedéssel	139
A szerző Titanovics nyomában a Nemzeti Tébolydába száguld. De meggyőződik róla, hogy ha a természet egyszer mókázni kezd, akkor nem ismeri a mértéket. titanovics dúlásáról próbálnak szerény képet festeni, és elmondjuk, hogy az erősnél csakugyan nagyobb hatalom az erősebb. És még valami. Az ideggyógyászok nagyon idegesek. Itt volna már az ideje, hogy valaki megnyugtassa őket	145
A szerző figyelmezteti az olvasót, hogy ebben a fejezetben különösen fontos dolgok történnek. Titanovics őszinte vallomást akar tenni tébolydás útjáról, és ebből vihar támad. A lángész fellázad. Lenke és Titanovics megvívnak egymással, élesre fent mondatokkal. Annyi minden derül ki kettejük viszonyáról, szerelméről, gazdasági kötöttségeikről és Titanovics olthatatlan szabadságvágyáról, hogy csak illő tisztelettel lehet meghallgatni nagyáriáját. De Lenke hatalmasabb, mint a sárkány, amellyel Szent György megvívott. A lázadás szép és hatalmas, mint minden vihar. De ha a vihar elül, ismét kisüt a nap. Ilyen az élet	152
A szerző rendkívüli gondosságában nem mellőzi a kérdés filozófiai vetületeit sem. Felveti a transzcendens veszély problémáját, mielőtt a diadalmas bemutató gazdasági ügyeinek kérdését megtárgyalnák. A hősök jóindulattal viseltetnek a Nemzeti Bank iránt, és nemzetközi méretekben óhajtják lebonyolítani az ügy tudományos és gazdasági kérdéseit. De Titanovics nem tágít: a szabadságvágy elemi erővel kíséri még a mellékhelyiségbe is	160
A szerző ebben a fejezetben a maga szokott finom modorában megmutatja, hogy a tudomány gyakran nagyképű képviselői miként próbálnak utólag besettenkedni a nagy felismerések körébe. ezenkívül Titanovics lelki viaskodásairól adunk számot, és tudomásul veszünk egy egyelőre még titokzatos Viola-féle bejelentést, amely égi utazást helyez kilátásba	165
A szerző ebben a fejezetben ismét fontos dolgokkal foglalkozik. A tudomány lényegét elemzik hősei, a tévedések szükségességét, és Prizsálszky támadásaival szemben ellenoffenzívát indítanak. A tudományos világ egésze előtt megkísérlik bebizonyítani, hogy ami van, az még nem látható. És attól, hogy valami nincs, még létezhet. Prizsálszky átmenetileg lócitrommá alakul	173
Titanovics szeretne olyan lenni, mint a többi ember. Ugyanakkor szereti, hogy nem olyan, mint a többi ember. Egyszóval nem tud dönteni. Viola tanár úr feltárja az egyszerűség misztériumát olyan felszínes egyszerűséggel, ahogyan ez a szerzőtől kitelik. Általában Viola néha olyanokat mond, hogy nemcsak a kritikusoknak, de még a szerzőnek is égnek áll a haja	182
A szerző a gyengébbek kedvvéért közli, hogy hatalmas művében fel akarja mérni a világot. A jóságot elemezteti kedvenc hősével. Az emberben bujkáló örökös szabadságvágyat. A könyörtelenséget és a könyörületességet. A megbékédlést és kiengesztelődést. Titanovics valami szörnyű borzalomra ébred nagyszerű órái közben: arra, hogy félnek tőle. Csak Lenke nem	189
A szerző feltárja az olvasó előtt Titanovics és Lenke kapcsolatának mély buktatóit. A Népstadionban feltűnik Krajczárka Bella. Titanovics észreveszi, hogy a Lenke által elaltatott férfi most feltámad benne. Lenke pénzt számol.. Titanovics udvarol. Az egyiké a föld, a másiké az ég. Ugyan mi kell még?	195
Ebben a fejezetben Titanovics újra szabadságról álmodik, és abban a szent hitben, hogy az embernél nagyobb alkotás nincs a földön, meginog. A szabadságot Krajczárka Bellától várja, és csodákra kényszerül. De a szerző már nem csodálkozik semmin. Tudja, hogy ő a legnagyobb varázsló	201
Ebben a fejezetben rendkívüli dolog történik: kiderül, hogy a természet normális jelenségei is a csodák világába tartoznak. Titanovics megérti, hogy az önmagáért való hűség is olyan energia, mint az elektromosság vagy a természet más energiái. A szerzővel együtt elméláznak azon a rendhagyó tényen, hogy aki hűséget vár, csalódik. S most ők csodálkoznak a csodán	209
Ebben a fejezetben még az eddiginél is csodálatosabb dolgok történnek. Az egyszerűség és bonyolultság zűrzavarában igyeksz ik a szerző a materializmusban való hitével rendet teremteni. S ha a világ megváltoztatásának szándékától nem is fél, reszket azoktól a hivatalos bértollnokoktól, akik éles késeiket fenik, hogy mintegy varázsütésre hátába döfik, e regényt olvasván. Kérem, könyörüljenek rajtam: hadd haladjon már ez a világ! És kedveljék meg az én Gulliveremet is vagy Faustomat, hiszen tudom, mennyi melegség van a szívükben	215
Ebben a fejezetben Lenke móresre tanítja Titanovicsot, aki újra és újra rohamra indul a szabadságért, mert nem akarja, hogy ekkora hatalommal, mint aminővel rendelkezik, cselédje legyen egy szakácsnőnek, aki az Andhumbla-tehénre emlékezteti, melytől a germánok származnak. De Lenke győz. Titanovics már-már megadja magát. A szerző is. Szerencsére még nincs vége a regénynek	224
Ebben a fejezetben mindenki levizsgázik. Titanovics, Lenke, Prizsálszky és főként a szerző. Kiderül, hogy nincs nagy véleményük a technika századáról, a hűségről, az erkölcsről, az esztétikáról, és nem magukat, hanem a világot láttatják csúnya meztelenségben, roppant civakodások közt. Közben a szerző bízik abban, hogy eltapos egy sor férget, akik az erkölcs subája alatt tőrt rejtegettek ellene. Sok az ilyen nyavalyás, gyáva himpellér	229
A szerző kénytelen egy váratlan fordulatról számot adni. A dolog kínos. Az emberek hajlamosak rá, hogy elhiggyék: valóban a technika századában élünk. Közben elfelejtik, hogy nemcsak a technika százada ez, hanem olyan század is, amelyben jóformán minden megeshetik. Erény és erénytelenség közt ne mi, hanem az olvasó tegyen kdülönbséget. Legyen neki is valami dolga	235
Megint csak rendkívül fontos események történnek: Titanovics elvesztette minden hatalmát. Viola megbukott a hatalom gyakorlásában, mert azt hitte, hogy a technika nagyobb hatalom, mint a társadalomtudomány. Lenkéből kibújt a szakácsnő, és szörnyű dolgokat kotyvasztott. Titanovics engedékenységre kényszerül, de vizslaösztönei ravaszságra késztetik. Egyszóval az történt, ami a történelemben szokás: az emberek megnyerik és elvesztik a hatalmat, aztán újra megtalálják, és mindenki egyre jobban utálja a másikat az erény és a testvériség szent nevében. Ámen	243
A szerző a maga szokott, felszínes módján felsorolja regényének néhány alapvető célkitűzését azzal a szándékkal, hogy az egykedvű emberek is megértsék, és a bölcsek milliói ne magyarázhassanak bele olyasmit, ami nem áll szhándékában. ezenkívül igen fontos részleteket közöl azokról az előkészületekről, amelyeket a bemutató szükségessé tesz. Majd felvillantja azokat az áthidalhatatlan ellentéteket, amelyek Titanovics és Lenke között a bosszúállóság fokozódnak. A szerző hiszi, hogy az is megérti mondanivalóját, aki nem figyel oda túlságosan	250
A bemutató est összes természeti csodáival bámulatba ejti a világot. Titanovics szabadságharca győzelemmel ér véget, de a szerző gondoskodott róla, hogy mennybemenetelét ne ködösítse semmiféle irracionális elemmel. Mindenki nyugodjék meg abban, hogy a szerző törhetetlen materilaizmusa győzött, nagy és hatalmas dolgokat mondott a világnak, és aki ezt nem hiszi el, előbb-utóbb Krumm Lenke sorsára jut	256
Mennyei csavargók
El a Földtől! El a Naptól!
A szerző fohászkodik: erőért, a magányosság eltűréséért, az olvasó és a kiadó türelméért. Emlékeztet Bolondóra című regényére, mert még az is elképzelhető, hogy valaki nem olvasta. Repül az űrkuckó	275
A szerző az ábrándozást és a merengést tettnek nyilvánítja. Figyelmeztet, hogy a társadalom és a természet ügye alapjában véve közös ügyek. Titanovics vágyódik a Föld után, és zavarba ejti a szabadság új értelmezése	286
A szerző tudatja olvasóival, hogy az ember saját életének kérdésében általában nem szokott nagyvonalú lenni. Viola számításaiba hiba csúszik: az űrkuckó megfeneklik az égbolton. Búcsú az élettől. Az ember sehol sem szokhatja meg a halált	293
A szerző minden erejét latba veti, hogy hősei életét megmentse, már csak a szerzői honorárium miatt is. Megkezdődik a tudomány és a költészet párharca. A természet törvényei csodákat művelnek, mint általában a materializmus. A költészet diadala	300
Az űr nem űr. A tétlenség nem tétlenség. Hazai falatok és nosztalgia. Kitörés az alagútból. Egy új naprendszer első fényei. Nagy pillanatok: új eposz születik. Figyeljenek!	312
A Bürotomán
A szerző elsőként tudósítja az emberiséget egy új naprendszerről. Tudatja olvasóival, hogy nincs új a nap alatt, csak mindig más. Ami pedig más, az nem mindig új. Mindenki izgatott. A szerző is. Együttesen abban reménykednek, hogy itt végre megtalálják a mindenség értelmét. Leszállás a Bürotománon. Innen adminisztrálják a Földet. Így van, vagy csak mánia?	321
A szerző megszámlálja az íróasztalokat. Már közel egymilliárd. Viola tapasztalatokat gyűjt. Tutanovics egyik ámulatból a másikba esik. CVsak az ő költői ösztönei óvják meg barátját attól, hogy elcsússzon a bölcselkedés jegén. Egyre gyanúsabb minden. Rögeszme vagy valóság, amit itt láttak, egyre megy	353
Milyen a magyar homoki bor: most ez érdeikli a szerzőt és hőseit. Megtaláljuk Titanovics Gáspár égi adminisztrátorát is. Mondhatom, furcsa dolgok elébe nézünk!	360
A szerző elsüti kedvenc tréfáját. Kiderül, hogy az adminisztrátor unatkozik a Bürotománon. Hőseinket szeretné rávenni a bolygó elpusztítására. Titanovics hajlandó rendelkezésére bocsátani elektronjait, de cserébe földi barátai és az emberiség boldogságának adminisztrálását kéri. Tovább utaznak. A Fotomán felé	364
A Fotomán
Megérkezés a Fotománra. Ahol a levegőt enni lehet. A szerző részletesen ismerteti a fotománnak szemét, amely erősen hasonlít a földi fényképezőgépekre, de meglehetős eltéréseket is mutat. Titanovics balsejtelmei igazolódni látszanak. Valami nem stimmel a Bürotománon	381
Néhány szó a fotománi protokollról. Új dimenziók a láthatáron. Tapintatos tájékoztatás a Földről. Aki magyarul tud, nem vész el a világűrben sem	390
Kiderül, hogy más a lajstromozás, mint a tudományos elemzés. Titanovics homocentrikussága folyvást megbillenti Viola tanár úr lelki egyensúlyát. Hotel a fotománon. Film az ember származásáról. Ádám, Éva és az Ótestamentum. Mindenki téved	395
Kötekedés az Ótestamentummal. Eposzi történetünk terebélyesedik. A Fotomán vezére unatkozik. Filozófiai kérdések. Ádám kíváncsisága és impotenciája	406
A szerző az Édenbe kíséri olvasóit. Megjelenik egy gorilla is. Az első szerelmi háromszög keletkezésének hiteles története. Az eposz egyre eposzabb	420
Az Ótestamentum, a természet és a valóság elemzése könnyedén és hitelesen. A mitológia valóságtartalma sokkal nagyobb, mint hisszük általában. Hallatlan fontos dolgok. Ádám nem szereti az almát. Ábel és Káin. Istenem, de különbözőek!	428
Őfelslége tovább unatkozik. Nem szereti a naturalizmust. A tudományban a tévedések is fontosak, lehet rájuk építzeni. Hiteles származástani adatok. Az Úristen is igazán furcsa: neki Ábel rokonszenves. A szerzőnek Káin. Nem ez az egyetlen ellentét kettőjük között	443
Az alkotók öncélú brutalitásáról. Káin és Ábel társadalmi szemszögből. A szerző helyreigazítja az Ótestamentumot. A fotománoknak elfogy a türelme. Hőseink menekülni kényszerülnek	460
A Fantasztomán
Amelyből kitűnik, hogy a hazugság nem morális tényező, hanem az ember egyik kifejezési módja. Csak az emberé? A világé. Legkeményebb eszme a rögeszme. A növekedés új törvényei egy új naprendszerben. Titanovics ismét hazavágyik	471
Az égi határ nyomában. Az azonos dolgok mikéntje. A világ összefüggései újfent ámulatba ejtik Titanovicsot, míg Viola tanár úr nem döbben meg egykönnyen. Közeledünk a Fantasztománhoz. Egy-két szó a rámás csizmáról	479
Az utasok és a szerző érzékszerveinek működésében beállott változásról. Mennyire nem levegő a levegő. Semmi sem kezdődik, semmi sem végződik. Az ember sehol nem hal meg. Nem mond om, izgalmas felfedezés!	485
A relativitás sohasem relatív. A fantázia és az algebra azonos eredményekre jut. Hogy hány dimenzió létezik? A szerző sem tudja. Valószínűleg sok. A Fantasztomán természetrajza. Új Éden a világűrben. Titanovics geocentrizmusa újból feléled	492
A szerző kifejti, hogy érthető és érthetetlen között nincs komoly különbség. A költő, mint mindig, most is racionalista. A tudósban több a poézis. Egy ismeretlen hang. Megjelenik a Fantasztomán ura. Új képzőművészeti lehetőségek. Az emberi szervek fölöslegességéről. A Föld keletkezésének igazi története	501
A kollektivitás teteje. A fantáziáról és a valóságról. A gondolat mint anyag és egyéb apróságok. Ebbe még Viola tanár úr is beleszédül. Az individualizmus mint a természet kollektivitása. Az agyvelők államosításának egyik változata	519
Kitűnik, hogy még egy egyeduralkodó is eltűnhet. Ki lophatta el? Természetesen egy másik egyeduralkodó. Agyvelősök és agyvelőnélküliek háborúja. Jó lesz innen menekülni! Még egy űrhattyú is akad e célra	528
Útban hazafelé Erotomán, Korgomán, Etikomán, Megalomán, Föld
A szerző csak most veszi észre, hogy sok a bolygó. Mennyi mindenről kellene még írnia! Hősei hazavágyódnak, de a kíváncsiság megállítja őket egyik-másik égitesten. Az űrhattyú száguld. Nem cosda: fantázia a motorja, fűtőanyaga az emberi vágy. Néhány szó az Erotománról és arról, hogy a szerelem rugója nemcsak a szaporodás. Furcsa, de így van	545
Hőseinkre még mindig két nap süt. Kiderül, hogy a világűrben is megéhezhet az ember. A Fantasztomán éléskamrája. Újabb bolygó: a Korgomán. Hogyan lehet üres tóból halat fogni? Csavargóink nem ismernek megoldhatatlan problémát: segítenek a Korgomán lakóin	556
Újabb rendkívüli dolgokról hallunk. Kiürül az űrhattyú éléskamrája. Mély összefüggések Lenke ízes főztje és a honvágy között. Az éhség leszállásra kényszeríti utasainkat. Szomorú tanulságok az Etikománon	567
Az űrhattyú megteszi a magáét: nem hagjya cwerben barátainkat. Teljesíti vágyainkat: terített asztalt varázsol eléjük. Újabb bolygó. Neve: Megalomán. Ahol mindenki saját maga megörökítésére törekszik. Lakói a halhatatlanság bűvkörében élnek. Úgy látszik, az individuum bölcsessége abban rejlik, hogy elhitetjük magunkkal: érünk annyit, hogy az idő megőrizze emlékünket	578
Epilógus	596