Önéletrajz

Fülszöveg

P. Godót nem volt könnyű rávenni arra, hogy elmondja élete történetét. Neki a kereszten szenvedő Krisztus volt a mértéke, őhozzá akart hasonló lenni, és nem akart feltűnni saját szenvedésével. Más jezsuiták példáját látva győződött meg arról, hogy viselkedése "álszerénység", és hogy a legszemélyesebb érzéseiben se szabad csak a saját véleményét követni, hanem bele kell egyeznie, hogy az is közszemlére kerüljön, ha az szolgál Isten országa javára, mert személyes életére is érvényes a jezsuita jelszó: Mindent Isten Nagyobb Dicsőségére! De, ha már beszélnie kellett életéről, akkor olyan pontosan, nevekkel, adatokkal együtt akart elmondani mindent, ahogy az események még emlékezetében éltek. Amikor kiújult tüdőbetegségének gyógyítására Magyarországon tartózkodott, hosszú interjút adott a Magyar Televízió vallási műsorok szerkesztőinek, melyből többször sugárzott portréműsor is készült a Tanúságtevők c. TV-sorozat számára.
Vallomása az életbe való legteljesebb betekintést adó beszámoló lett. Ő maga jegyezte fel műve befejezésének dátumát: 1995. május 25, nevet is adott neki: Testamentum. Ezzel mintegy hitelesítette utolsó életrajzát, mely 1996. szeptember 22-én bekövetkezett halálával vált véglegessé, vált hagyatékává. A Testamentum mindenestül, a témaválasztásban is, a részletek kiválasztásában is teljesen az ő személyes érzéseit, elgondolásait fejezi ki. Elbeszélő művészetével kicsit az embert magát is felidézi. Vissza