Egyházfórum 1990/3.

Előszó

Negyven éven át alig hozták szóba és alig engedték szóhoz az egyházakat. Ez volt a legegyszerűbbnek tűnő harcmodor: agyonhallgatni és elhallgattatni az egyházakat. A tévé, a rádió, a napilapok csak az egyházi vezetők megalkuvó politikai tetteit kürtölték szívesen világgá, mintha ez lett volna céljuk: „hadd öleljelek magamhoz, legalább te is piszkos leszel". Ma hirtelen felfedezték, hogy az egyház saját hívei szolgálatán kívül talán még „nemzeti mentőcsónakot" is készíthetne. Csak egy idézet a HITEL ezévi 14. számából: „Elég lesz egy új, őszinte, mélyreható reformprogram, hogy felrázza, megmozgassa az embereket? Vagy talán az egyházak segítségére is szükség lesz, hogy visszaadják az emberek belső hitét, önbizalmát, egyszóval, hogy megreparálják az emberi infrastruktúrát?"
Erre a feladatkörre - tehát a magyar kereszténység sorsára - irányult a szerkesztőség figyelme, amikor az Egyházfórum 11. számát a felnőttképzésnek szenteli. A keresztény felnőttoktatásnak nyugaton már jelentős hagyománya van. A széleskörű nevelői munkába három ország képviselője nyújt betekintést. Margret Fell a németországi Eichstätt egyetemén a felnőttoktatás professzora alapvető elvi eligazítást ad: milyen cél vezérelje az egyházakat a laikusok továbbképzésében. Wolfgang Langer bécsi egyetemi tanár a szekularizált világban tekint körül, s jelzi, hogy ma szinte semmit sem lehet feltételezni, tehát a felnőtt keresztények oktatását még nyugaton is az alapok lefektetésével kell kezdeni. Georges Duperray Franciaországban a lyoni vallástudományi-lelkipásztori intézet tanára, s bemutatja, mekkora felelősséget hordoznak a kiművelt laikusok az egyház életműködésében. Mindezt azonban „magyarosítani" kellett, s ehhez sikerült megnyerni Goják János (Magyar Kurir) és Tomka Miklós (Országos Lelkipásztori Intézet) közreműködését. Ezeket a tanulmányokat szokásunkhoz híven könyvszemlével egészítjük ki. Kicsiny, szinte önkényes válogatás ez a felnőttképzés alig áttekinthető szakirodalmából. Az ezt megelőző Európai körültekintés fényszórós villanásokkal szeretné a képet árnyaltabbá tenni.
A romániai - erdélyi - magyarság és kereszténység sorsa most sem kerülheti el figyelmünket. Udvarhelyi Nándor közel 50 esztendőt átfogó írásának első részét közöljük.
A Folyóiratszemlét követően Kiszely Károly személyes üzenetét olvashatjuk a teremtett világ - környezetünk - védelméről. Vissza