Gombalexikon

Előszó

Tapasztalatot és gombát tudvalevőleg azzal az érzéssel szoktunk gyűjteni, hogy valami esetleg nem stimmel. A gombáknál ez a gyanú elsősorban abból következik, hogy tudjuk, némelyikük veszélyes vagy akár halálos is lehet. Például a gyilkos galóca mérge a keresztes viperáénál tízszer erősebb. Az a körülmény sem éppen bizalomgerjesztő, hogy a gombák legtöbb életfolyamata számunkra láthatatlanul, rejtve játszódik le. Elvégre ezek a gombáknak nevezett, különös kis kalapos-száras képződmények messze nem az egész szervezetet jelentik, hanem csak az úgynevezett termőtestet, amelynek elsődleges funkciója, hogy a gombaspórákat terjessze, ahogy a virágok a magjaikat. Minden más életfunkciót a gomba rendszerint egy sokkal kiterjedtebb, számunkra azonban általában láthatatlan része, a micélium vesz át, ami a talajban vagy abban a fában rejtőzik, amelyiken a gomba nő. A micélium egy különálló „fonalakból", az úgynevezett hifákból álló szövedék; ezek néhány mikrométer átmérőjűek, viszont több méter hosszúak lehetnek. Azért van szükség egy ilyen kiterjedt hifaszövedékre, mert eltérően más növényektől a gombák nem képesek napfény segítségével vízből és szén-dioxidból maguk előállítani a fennmaradásukhoz szükséges tápanyagokat. A legtöbb gomba szaprofita, azaz a létfenntartáshoz szükséges anyagokat elhalt szerves részek lebontásával nyeri, ezért tápanyag után kutatva gyakran nagy felületen szövi át az altalajt. Vissza