Gombostűhegyen

Fülszöveg

Kiadó: Tudja, én elhiszem, hogy nehéz szatírát nem írni, maga viszont higgye el, hogy még annál is nehezebb szatírát kiadni. Nem, én ezt a kötetet nem adom ki.
Szerző (naivul): Miért? Nincs rá keret? Van valamiféle külön szatíra-keret? Mert akkor én persze...
Kiadó: Nem a kerettel van a baj, hanem az olvasókkal. Nem fogják megvenni a könyvet, és ha mégis megvennék, annál rosszabb: tiltakozó levelekkel árasztanak majd el.
Szerző: De hiszen szatírák meg szoktak jelenni...
Kiadó: Az más, az más. A villamosról, a Közértről, a Patyolatról, meg egyáltalán humoros dolgokról lehet írni, annak, hogy úgy mondjam: polgárjoga van. De maga kérem, egyszerűen a jellemekbe gázol. Igen, igen, ne is tiltakozzék. Azt hiszi, hogy azért, mert maga általános címszók alatt, vagy éppenséggel állat-kategóriákban beszél a gyengéikről, az emberek nem ismernek rá önmagukra? Nem, barátom, a könyvet nem adom ki, mert: 1. nem akarok rossz órákat okozni a vásárlóknak, 2. nem teszem ki magam szemrehányó és elégtételt kérő levelek áradatának.
Szerző (felvidulva): Csak ez a baj? Hiszen akkor minden rendben van. Ön ugyanis elfelejti, hogy az ember mindenekelőtt kárörvendő állat. Ha látja, hogy mást is kifigurázunk, az ellenségeit és a barátait, a rokonait és már rokonait is, akkor inkább megbocsátja saját kifigurázását is, csakhogy a többiek torzképében élvezetét lelje. Továbbá...
Kiadó: Hm, ebben van valami...
Szerző: ...arról se feledkezzék meg, hogy a könyvnek erkölcsnemesítő hatása lesz. Mert ugyebár, ha az emberek látják, hogy gyengéik milyen nevetségesek, tüstént levetkőzik őket. Igaz?
Kiadó: "Erkölcsnemesítő" - ez jó szó... Talán mégis lehetne valamit kezdeni... Tudja mit: kiadom a kötetet, de ha az én aggályaim bizonyulnak alaposnak, nem fizetek honoráriumot.
Szerző: Rendben van. Állok elébe. Döntsön az olvasó! Vissza