Magyarország és a NATO

Előszó

A korabeli magyar vezetés már a hatvanas évek közepére kénytelen volt szembenézni azzal a problémával, hogy „a szocializmus építésének törvényszerűségei" alapján működő gazdaság nemcsak hogy versenyképtelennek, de bizonyos határon túl működésképtelennek is mutatkozott. Ezt támasztotta alá az ország egyre veszélyesebb külföldi eladósodása, a gazdaság, különösen az infrastruktúra korszerűsítéséhez szükséges töke hiánya. Mindez azzal fenyegetett, hogy tovább nő a fejlett ipari országoktól való leszakadásunk, s végképp kívül rekedünk az ipari fejlődés fő áramán. Ezen felismerés következménye volt többek között az ún. új gazdasági mechanizmus 1968-as megtorpanásoktól és „balos" ellentmondásoktól kísért bevezetése, a nyugat-európai szociáldemokrata pártokkal történt kapcsolatfelvétel, valamint a nyugat-európai országokkal való diplomáciai, tudományos, gazdasági és kulturális kapcsolatok egyre intenzívebb kiépítése, vagy az ország határainak megnyitása a nyugati turisták előtt, illetve a nyugatra irányuló hazai turizmus lehetőségeinek fokozatos megteremtése.
Az ország külpolitikai mozgásterének szélesítéséhez az elkövetkező egy-két évtizedben kedvező feltételeket teremtett a helsinki folyamat, valamint az ennek keretében született bizalomerősítő intézkedések sorozata, a két szuperhatalom - az Egyesült Államok és a Szovjetunió - közötti párbeszéd megindulása, az atomfegyverekkel és azok bizonyos kategóriáinak leszerelésével, illetve csökkentésével kapcsolatos több megállapodás (SALT, START-egyezmények), majd a 80-as évek közepétől a gorbacsovi új politikai gondolkodás megjelenése. Tagadhatatlan, hogy a Kádár-rendszer (a vég felé közeledve) a szövetségi hűség hangsúlyozása ellenére igyekezett kihasználni az egyre bővülő lehetőségeket. Érdemes egy példán keresztül felidézni, hogy Magyarország miként használta fel már a nyolcvanas évek elején a szociáldemokrata pártokkal meglévő kapcsolatait a nyugat-európai országokkal, köztük az Európai Közösségekkel történő kapcsolatok felvételére és elmélyítésére. Erről Kovács László külügyminiszter 1994-ben a következőket mondta: "A dolog lényegéből adódóan kevéssé ismert, hogy 1982-ben a Német Szociáldemokrata Párt, az SPD közvetítésével kezdődtek bizalmas tárgyalások Magyarország és az Európai Közösségek kapcsolatainak kiépítéséről. 1985-ben kezdődtek hivatalos tárgyalások erről, melynek eredményeként 1988. szeptember 30-án aláírásra került egy megállapodás a nagyköveti szintű diplomáciai kapcsolatok felvételéről és a magyar exportot nehezítő mennyiségi korlátozások fokozatos lebontásáról Ennek politikai és gazdasági jelentősége volt. " A megváltozott külső környezet, a Nyugattal való együttműködés kereteinek bővítésére törekvő több éves magyar külpolitika eredményeként kapott 1988-ban Horn Gyula külügyminiszter meghívást az Észak-Atlanti Közgyűlés Politikai Bizottságába. Horn Gyulának az Észak-Atlanti Közgyűlésbe történt ezen meghívása és az m tartott előadása a NATO és Magyarország közötti első hivatalos kontaktusok egyikét jelentette. Vissza