Gondolatok

Előszó

Az istenség eszméje olyan, mint a nap, melynek reflektált világát mindenütt megtaláljuk, de a melybe gyönge szemünkkel egyenesen néznünk nem lehet; s ha valaki az istenség eszméjét, tiszta észlelés útján keresve, midőn a világosság kútfejéhez közelíteni akart, a fénytől elvakítva sötétben érzi magát, s végre ezen eszme valóságán kétkedni kezd, épen nem csodálkozom rajta. Természetesnek tartom azt is, ha sokan elfoglalva a mindennapi élet gondjaitól s örömeitől, épen nem törődnek ez eszmével; hisz istennek léte - hogy anyagi hasonlattal éljek - olyan, mint a lég köre, mely mindenfelől egyaránt hat, s melyet ép ezért észre nem veszünk. Sem azon tudományos atheizmusban, mely a metafizikai spekuláczió eredménye, sem azon közönyösségben, mely nemcsak napjainkban, de mindig létezett, semmi meglepőt nem látok. De hogy valakinek hitét a természettudományokban tett haladás ingathatja meg, ezt érteni teljességgel nem tudom. Vagy e világ kevésbbé nagy-e, mióta az egyes ködfoltokban, melyeket e csillagok között észre veszünk, egész világrendszereket ismerünk fel; avagy életünk vált-e kevésbbé bámulatossá, mióta a mikroskóp megmutatja, hogy azon lényeken kívül, melyeket eddig ismertünk, az élő s érező teremtményeknek egy véghetetlen sora létezik; vagy talán a nagy mindenség csodálatos rendje s emberi szívünk még csodálatosabb ellentétei megfoghatóbbak-e, mióta a természet egyes törvényeit valamivel jobban ismerjük, s a világ nagy s kicsiny dolgainak kapcsolata valamivel világosabb lett előttünk? Több és több okot találunk, mely bámulatra ragad, és semmit, mi e dolgok keletkezését megmagyarázhatná.
Vissza