Gondolatok az emberi célról

Fülszöveg

Talán sohasem volt annyira időszerű mint éppen ma elgondolkozni a sajátosan emberi cél mibenlétén. A rendszerelmélet és a kibernetika ma már minden kétséget kizáróan bebizonyította, hogy a cél-viszony önmagában korántsem emberi fajunk kizárólagos sajátja. Létezhet-e tehát a közvetlen célszerűséget hordozó célon túl olyan sajátos létviszony, amely a célnak minőségileg más tartalmat és jelleget kölcsönöz, amely oly módon avatja a célt öncéllá, hogy egyszersmind értelemmel telíti? Nem puszta önámítás-e - miként azt a strukturalizmus állítja -, hogy az ember tudatos tervezője, szervezője és teremtője lehet tulajdon életének? E könyv gondolati számbavétele mindezeknek a condition humaine lényegét feszegető kérdőjeleknek, kritikai szembenézés velük a marxi történelemszemlélet kínálta, hitelesen tudományos humanizmus álláspontjáról.
A szerző a kolozsvári egyetem történelem-filozófia karának filozófia szakán végezte tanulmányait, és ugyanott dolgozik a tudományos szocializmus tanszék tagjaként.
Tudományos érdeklődése elsősorban a marxi társadalomontológia alapkérdései felé fordul. Doktori értekezése is, amellyel filozófiai doktori címet szerzett, a társadalmi fejlődés hajtóerőinek problémaköréből meríti tárgyát. Ebből a témakörből a hazai szakirodalomban mind magyar, mind román nyelven több tanulmánya látott napvilágot.
Jelen munkája hű tükre sajátosan gondolkodói alkatának. Vissza