Görbülő fény

Fülszöveg

„Ha Bujdosó Alpárról beszélek, magam előtt látom a műhelyében elmélyülten dolgozó mestert, vagy még inkább a laboratóriumában kísérletező különös alkimistát, aki szavakból és képekből, fragmentumokból és utalásokból, vizuális jelzésekből és verbális közleményekből épít új kontextusokat. Bujdosó Alpár nem szövegeket ír, hanem szövegszituációkat teremt. Ezekben a szövegszituációkban a különböző konnotációk sokféle kapcsolatfelvételt motiválnak a valóság különböző elemeivel, a különféle kultúrák, vallások, hiedelmek, rituálék rejtett metaforikus jelentéseivel, a történelmi emlékezet kollektív élményeivel, a természet nagy kérdéseivel, a sors és a halál narrációival. Bujdosó Alpár szövegszituációiban valóságos tapasztalatok préselődnek egymásra, provokáló hatású koncentrációt alkotva. Asszociációinak zavarba ejtő gazdagsága szubverzív karakterű, mivel egymásba csúsznak a lehetséges perspektívák és a zátonyra futott, széttört, megszenvedett utópiák. A szöveg-szituációk különféle... Tovább

Fülszöveg

„Ha Bujdosó Alpárról beszélek, magam előtt látom a műhelyében elmélyülten dolgozó mestert, vagy még inkább a laboratóriumában kísérletező különös alkimistát, aki szavakból és képekből, fragmentumokból és utalásokból, vizuális jelzésekből és verbális közleményekből épít új kontextusokat. Bujdosó Alpár nem szövegeket ír, hanem szövegszituációkat teremt. Ezekben a szövegszituációkban a különböző konnotációk sokféle kapcsolatfelvételt motiválnak a valóság különböző elemeivel, a különféle kultúrák, vallások, hiedelmek, rituálék rejtett metaforikus jelentéseivel, a történelmi emlékezet kollektív élményeivel, a természet nagy kérdéseivel, a sors és a halál narrációival. Bujdosó Alpár szövegszituációiban valóságos tapasztalatok préselődnek egymásra, provokáló hatású koncentrációt alkotva. Asszociációinak zavarba ejtő gazdagsága szubverzív karakterű, mivel egymásba csúsznak a lehetséges perspektívák és a zátonyra futott, széttört, megszenvedett utópiák. A szöveg-szituációk különféle szinteken, különféle kontextusokban konkretizálják a vizuális és verbális jeleket és valóságos emberi helyzeteket, szociokulturális konstellációkat, antropológiai realitásokat értelmeznek. Ugyanakkor mindig megőriznek egy sejtelmes, enigmatikus, homályos entitást, ami leginkább az archaikus jóslatok, a misztikus és mégis konkrét varázslatok, imák, könyörgések, ráolvasások idegenszerűségét, a távolról jött ismeretlen különös nyelvét idézi. Bujdosó Alpár a nyelv enigmatikus ismeretlenségével antropológiai realitásokat közvetít."
(Hegyi Lóránd)
Bujdosó Alpár írót, szerkesztőt köszöntik barátai, pályatársai hetvenedik születésnapja alkalmából. A kötet szerzői: András Sándor, Bárdosi József, Bohár András, Bortnyik Éva, Jozef Cseres, Csutak Magda, Deák László, Deréky Pál, Galántai György, Gáyor Tibor, Géczi János, Haász Ágnes, Haraszty István, Hegedűs Mária, Hegyi Lóránd, Juhász R. József, Kékesi Zoltán, Kelemen Erzsébet, Kelényi Béla, Kende Péter, Kilián István, G. Komoróczy Emőke, Kovács István, Kovács Zsolt, Ladik Katalin, Maurer Dóra, Megyik János, Nádler István, Nagy Pál, Németh Péter Mycoola, Papp Tibor, Petőcz András, Pomogáts Béla, Sipos Gyula (Albert Pál), L. Simon László, Sőrés Zsolt, Szabó Nóra, Székely Ákos, Szkárosi Endre, Szombathy Bálint, Tubák Csaba, Vitéz György, Wehner Tibor, Záborszky Gábor Vissza