Fülszöveg
Újságírói pályámon 1992-ben jelent meg első könyvem, Messze van Helgoland címmel, Publicisztikai írások 1974-1989 alcímmel. Nos, minthogy az a bizonyos jelképes sziget, Helgoland, továbbra is messze van, ez a második kötet, melyet kezében tart olvasóm, tulajdonképpen folytatás, csak a cím változott, Görög Európa, meg az alcímben az évszámok: Publicisztikai írások 1988-1998. Hogy változott-e valami más is, hogy a tíz esztendőt átfogó időszeletben egymástól "függetlenül" született cikkek, tárcák, jegyzetek így együtt korképet, közérzettörténetet, személyes érzésekkel átszőtt közös, illetve közösségi sorsot rajzolnak-e, vagy ezt is, azt is, amazt is egyszerre mutatják, mint a mozaikkockákból összerakott kép - olvasómra bízom a döntést.
A kötetben található írások zöme egyébiránt a pozsonyi Új Szóban jelent meg - ahol 1974-től közel húsz évet töltöttem, mint szerkesztő és újságíró, és amely laphoz külső munkatársként is hű maradtam, beleértve családi magazinját, a Vasárnapot -, továbbá...
Tovább
Fülszöveg
Újságírói pályámon 1992-ben jelent meg első könyvem, Messze van Helgoland címmel, Publicisztikai írások 1974-1989 alcímmel. Nos, minthogy az a bizonyos jelképes sziget, Helgoland, továbbra is messze van, ez a második kötet, melyet kezében tart olvasóm, tulajdonképpen folytatás, csak a cím változott, Görög Európa, meg az alcímben az évszámok: Publicisztikai írások 1988-1998. Hogy változott-e valami más is, hogy a tíz esztendőt átfogó időszeletben egymástól "függetlenül" született cikkek, tárcák, jegyzetek így együtt korképet, közérzettörténetet, személyes érzésekkel átszőtt közös, illetve közösségi sorsot rajzolnak-e, vagy ezt is, azt is, amazt is egyszerre mutatják, mint a mozaikkockákból összerakott kép - olvasómra bízom a döntést.
A kötetben található írások zöme egyébiránt a pozsonyi Új Szóban jelent meg - ahol 1974-től közel húsz évet töltöttem, mint szerkesztő és újságíró, és amely laphoz külső munkatársként is hű maradtam, beleértve családi magazinját, a Vasárnapot -, továbbá néhány cikk a Napban, a Katedrában, a Csallóközben, valamint a Győr-Moson-Sopron megyein pedagógusok lapjában, a Hogyan Tovább?-ban.
1993-tól televízió, a nagymegyeri STUDIO PLUS TV szerkesztőjeként elsősorban képekkel dolgozom, ám mindennap érzem, tiszta lappal szólít magához az írógép, ugyanakkor küld, kényszerít írni az élet. Emberként, magyarként. Életünk e honban, Európában.
Bodnár Gyula
Vissza