Beszédészlelés

Előszó

Beszéden a mindennapi életben rendszerint gondolataink hangos közlését, vagyis a beszélést értjük. Pedig a beszéléssel önmagában nem valósulhat meg a gondolatcsere: ehhez egy másik emberre is szükségünk van, aki megérti mindazt, amit szeretnénk elmondani. A beszéd csak akkor töltheti be a szerepét, ha mindkét rendeltetésének megfelel. Ez a két rendeltetés két folyamatot jelent: a beszédprodukciót és a beszédmegértést. Egyetlen olyan képességünk van, amelyik lehetővé teszi, hogy ugyanazt, amit létrehozunk, fel is tudjuk fogni. Beszélünk, de mások beszédét is értjük. Minden különösebb nehézség nélkül váltogathatjuk a "szerepünket": hol beszélők, hol hallgatók vagyunk, sőt különleges helyzetben egyidőben tehetjük mindkettőt. Beszéd közben köthetünk vagy rajzolhatunk, zenét hallgathatunk, szagokat, illatokat érezhetünk, kerékpározhatunk vagy szaladhatunk, sőt ehetünk is (ennek legfeljebb az illem szab határokat).
Az 1. ábra egy kommunikációs helyzetet szemléltet, amely a leggyakoribb az életben: két ember beszélget. Az egyiket A-val, a másikat B-vel jelöltük. A rajz segítségével végigkísérjük azt a körfolyamatot, amely a két ember között a beszélgetés során lezajlik. Elsőként kezd beszélni, ekkor a hallgató. A beszélő személy agyában a megfelelő helyen létrejött gondolatsor az anyanyelvre jellemző képzési (artikulációs) programnak megfelelően mozgásokká alakul. Az agyban sok tekintetben még ismeretlen képződményként lévő gondolat már egy vagy több átalakuláson ment keresztül, mire a hangképző területhez érkezik. Itt a beszélő beszédhangok sorozatait, szótagokat, szavakat, mondatokat hoz létre, amelyek az eredeti gondolatot tartalmazzák.A beszédképzés azonban - mint motoros (mozgásos) tevékenység - alkalmatlan mód arra, hogy a hallgató feldolgozza, és a benne levő üzenetet megértse. Ezért további transzformációk szükségesek. A hangos közléssel a beszédképzés következményeként a nyelvi tartalom modulált levegőrezgésként továbbítódik. Vissza