Gounod: Faust

Előszó

A franciák nemzeti operája. Szinte hétről-hétre műsorra tűzi a párisi Nagyopera és mint a legféltettebb, legsajátabb francia alkotást adja elő. Büszkeségük, ha nem is tökéletesen francia érdem, teljesen jogos, mert Goethe korokon, nemzeteken felülemelkedő Faust szövegére valóban remekművet szerzett az ízig-vérig francia zeneszerző: Charles Francois Gounod.
Lehet-e nagyobb sikere zeneszerzőnek, mint amivel Gounod dicsekedhetik, hogy egy irodalmi mesterműnek végleges kikristályosodását utólagos zenei jellemzésével öntötte formába? Döntő befolyása volt Gounod operájának a Faust alakjainak közkézenforgó kialakulásában. Természetesen a francia szellem beavatkozása nyom nélkül nem maradt. A Faust mai elképzelését tisztára francia beállítása határozza meg.
Ki tudja, milyen lenne az, ha Schumann nem csupán néhány jelenetet ragad ki a Faust-ból megzenésítésre, ha Liszt nem szimfóniát ír, három tételében a három főalakot jellemezvén és Wagner nem csak egy nyitányt szentel Faustnak. Milyen mélység és mennyi lehetőség mutatkozik már abban is, hogy ennyi nagy és eredeti lelket fogott meg Goethe irodalmi remeke. Csodálatos és kiszámíthatatlan fordulat volt, hogy a német költemény francia zenével forrott mégis elválaszthatatlanul össze, hogy Gounod közelebb férkőzött Faust emberi alakjához a maga franciás hajlékonyságával, mint a mélységek igazi költő: Schumann, Liszt vagy Wagner. Vissza