Grafikai rajz és metszés

Előszó

A rajz az embernek veleszületett, ösztönös szükséglete. Valahogyan azzal a pszichológiai hátterű tulajdonságunkkal kapcsolatos, amely az önkénytelen mozgás-utánzás jelenségében jut kifejezésre. Amikor ugyanis valami mozgó tárgy kerül hirtelen a szemünk elé, kezünk a mozgás vonalát leíró mozdulatba kezd bele, de rögtön abba is hagyja, mert nevelő rendszerünk a gesztikulálást a jó modorral összeférhetetlennek tartja, s az efféle önkénytelen mozgás-utánzást már a kicsiny gyermeknél is elnyomni törekedik. A primitívebb embereknél azonban ez az ösztönös mozgás-utánzás sokkalta élénkebb, mint a kulturnemzetek csupa-konvenció embereinél, s azonfölül amikor az ilyen egyszerű ember az élményeit elbeszéli: gesztusainak jórészével önkénytelenül is a szóban levő tárgy avagy lény körvonalait, mozgásának, röptének az irányát, lendületét vázolja bele a levegőbe.
A primitív ember és a kicsiny gyermek lelki világa nagyjából azonos. Megtaláljuk tehát a gyermeknél a mozgás-utánzás reflexét is, meg ezenfölül a nagy-nagy, szinte ösztönös rajzkedvelést, amely már két-háromesztendős csöppségeknél is fejből csinált, meglepő frissességű rajzocskákban nyilatkozhatik meg, jóllehet az eszközeik inkább csak arra volnának alkalmasak, hogy leszoktassák őket erről a velük született kedvtelésről. A gyönge ujjacskáikhoz képest hallatlanul vastag ceruzát például marokra kell fogniok szegény kicsinyeknek. Vissza