Építészet, városépítés, társadalom

Előszó

E kötet tartalma részben eszmetörténeti jellegű, részben a közelmúlt, sőt a jelen építészeti, városépítési feladataihoz kapcsolódik, s mindenkor figyelembe veszi a társadalmi vonatkozásokat is.
Eszmetörténeti jellege, ha lehet mondani: jelentősége - eszmetörténeten értve itt elvek, felismerések, szellemi törekvések fejlődését, alakulását, esetenkénti módosulását - különös ellentmondásokból ered. Az ugyan nem ellentmondás, hogy a felszabadulás előtti években - a harmincas évek végén, a negyvenesek elején - egy társadalmi, technikai szempontból jobb jövő, haladottabb szellem reményében többen felvetettünk akkor már elvileg helyes, de az adott helyzetben csaknem megoldhatatlan elgondolásokat, törekvéseket. Láttuk, tudtuk ugyanis elmaradottságunkat, visszásságainkat. Az viszont már ellentmondás, hogy a felszabadulást követően nem is egy-két évre, hanem mondhatni egy-két évtizedre e törekvések jó része háttérbe szorult, feledésbe merült. A fejlődés bár lendületes volt, a társadalmi helyzet pedig forradalmi átalakuláson ment keresztül, mégis sokban eltért attól, amit akkor előzőleg vártunk, amiért cikkekben, tanulmányokban, könyvekben - ha szükségképpen óvatos fogalmazással is - síkra szálltunk. Újabb és más ellentmondás keletkezett az elmúlt két évtizedben, az ötvenes évek végétől kezdődően. Az építés még nagyobb lendületet vett, s e lendületben - mely városokat formált, alakított át, emberek millióinak új, korszerű otthont adott - éppen a segítő szándék miatt s a mind nagyobb dimenziók folytán szorultak háttérbe, merültek feledésbe korábbi kérdésfelvetések, vagy megbizonyosodtunk afelől, hogy a felmerült aggályoknak, előre látott tévutaknak komoly alapjuk volt.
Lehet, hogy más téren is, de az építés, méghozzá a városméretű építés, tág értelemben az urbanisztika terén kétségtelenül az eszmék jelentős mértékű időbeli „átfutásait" tapasztaltuk. S nemcsak olyan értelemben, hogy a felszabadulás előtt már körvonalazott elgondolások csak a hatvanas években vagy után valósultak meg, hanem azért is, mert a később - tehát egy-két évtizede, a már átalakult társadalmunkban - keletkezettekre is hasonló sors várt. Általában sok év kellett és kell olykor még ma is ahhoz, hogy a korábban felvetett helyes elgondolásokat megfontolják, megvalósítsák. Itt csak a helyesnek bizonyult elgondolások megemlítésére szorítkozhatunk, mert minden bizonnyal voltak, vannak, sőt talán lesznek is helytelenek vagy egyelőre meg nem valósíthatók. De a helyesnek, időszerűnek bizonyultak száma már eddig is oly tetemes, hogy ez ad okot, jogot arra, hogy eszmetörténeti témának is tekinthessük, valamint arra is, hogy olyan, a közelmúlt évtizedekben felmerült elgondolásokról szóljunk, amelyek ez idő szerint részben már érvényesülni látszanak, részben még nem.
Mi lehet az oka, helyesebben mik lehetnek az okai az ilyen késedelmeknek? Ez bonyolult és nem is ide tartozó téma. A jó szándékú, igaz eszmék lassan hatolnak mélyebbre, formálják, hatják át a társadalmat, az embereket - ez bizonyos. De ugyancsak lassan kerülnek felszínre a javításra, a hiányosságok kiküszöbölésére (a még jobb jövőre) irányulók is. Vissza