Új Sicc

Előszó

Részlet a könyvből:
Játsszunk!
Irta: KARINTHY FRIGYES
Ha harminc vagy negyven év múlva valaki kezébe veszi majd ennek a korszaknak szórakoztató lapjait és lapozgat benne, hogy képet kapjon róla, hogyan folyt a szórakozások mindennapi élete világrengető háborúk és forradalmak korában: nem hisz majd a szemének, hogy ez lehetséges volt.
Korszakok omlottak össze szörnyű recsegéssel, fejtetőn álltak a házak, félrenyúlt vonatok szaladgáltak és jajgatva kavargott minden a kizökkent idő medrében - s mikor nem volt biztos az élet se földön, se égen s minden napnak akkora szenzációja volt, amekkorából azelőtt öt évtizedre jutott egy - ez ijesztő és lángoló napokban Pesten és vidéken egész csomó ember azon törte a fejét, hogy ki volt az az ókori kovács, tíz betűből függőlegesen, kinek harmadik betűje „p" és az utolsóelőtti betűje nem lehet más, mint „o", mert a szer élem istene vízszintesen: akár Eros, akár Ámor, az „o" betű kijön. Körülöttünk égett a horizont és mégis mily boldogok voltunk, mikor kijött, hogy az a mithologiai kovács Hephaistos.
Máskor meg a magyar szókincstár termeiben böngésztünk nevek után - ismét mások betűkre bontották a neveket s úgy rakták megint össze, hogy abból valami a név tulajdonosára jellemző szó jöjjön ki.
És mindez nemcsak narkotikum volt, elfelejteni fájdalmainkat, hangos szavakat kiáltani a sötétben, mint a gyerek, aki fél. Mert ne becsüljük le a játékot. Sokszor keresték aranyat, akik puskaport találtak - és nem tudhatják, mikor fordul komolyra a játék vagy mikor válik játékos, jelentéktelen semmiséggé a véres valóság. Vissza