Németh László Tanú korszaka

Fülszöveg

Ez a könyv a Németh László-i pályakezdet: a "tájékozatlanság-szülte szorongás" nagy esszéírói ihletéből született Tanú-korszak irodalomtörténeti elemzése és átvilágítása, amely az "eszmék laboratóriuma" (Németh László nevezte így a magyar irodalom történetében példa nélkül álló vállalkozását, egyszemélyes folyóiratát, a Tanú-t) mellett a bontakozó prózaíró és drámaíró alkatát és termését is monografikus alapossággal tárgyalja. Ismét csak Németh László kifejezésével élve, az ő teljes "írói növéstervét" követi nyomon, műről műre, írói, szellemi vállalkozásról vállalkozásra haladva az adott korszakban. Ezért írhatja könyvében teljes joggal Grezsa Ferenc, hogy Németh László Tanú-korszakát az író, mint egész pályája alakulását, egyfajta rendszerszemlélet jegyében regulálja, aki Goethében is főképpen azt csodálta, hogy "nemcsak nőtt, hanem szabályozta is növekedését", s nála "az önelemzés önformálás is"; s Adyban is mindenekelőtt azt becsülte, hogy képességeinek eruptív erejét a gondolati költészet fegyelme alá szorította, nem egyes verseket írt, hanem egyetlen nagy "összefoglaló filozófiai költeményt". De ugyanilyen joggal állapítja meg monográfiájában azt is, hogy Németh László irói korszakai közt "a Tanú-idő a legösszetettebb, legtöbb dimenziójú struktúra". Ezért aztán "A Tanú több, mint irodalmi orgánum; alkotói korszak, amelynek a folyóirat csupán konkretizálása, csúcsteljesítménye, szimbóluma. Időbeli határai éles cezúraként rajzolódnak ki: kezdetét 1929/30-tól számíthatjuk, lezárulását pedig 1937/38-cal." Vissza