Előszó
Részlet a könyvből:
ÜNNEPI ÉNEK
AZ URNAK 1927-IK ESTENDEJÉBEN
Törtető-csörtető életzajban gyönyörüen zengő-zongó hangok szürődnek át a zsivajgó embertömegen...
Minő hangok ezek?
Halk, finom muzsika, ami mégis tulnő a köznapi lármán, édes zeneként lopódzik a fülekbe, onnan a szivekbe s csendre, áhitatra inti a tülekvő zürzavart:
- Ember, félre a zajjal, ember figyelj! Ünnep van ma, ünnepi ének harsan felénk távoli időkről, szines emlékek kapnak röppenő szárnyat regényes multról; emberfigyelj - a Krónikás mesél:
- Kétezer év! Édes és szenvedéses, sötét és dicsőséges, borus és vigságos mult, mennyi szépséget, jóságot, hitet, mennyi vért, szennyet, bünt takar elkopott lepled! Le a mezzel, mutasd meg, mit takarsz! Elő Krónikás, meséld el, miként nőtt naggyá e város és számold el nekünk hivséges fiait. Kobzod hurjaiból hadd hallja az utód e föld dicséretit és fiai erényeit...
Vissza 
