Gróf Batthyány Kázmér emlékezete

Előszó

A történelem szereplőiről emlékezve az évfordulók vagy más ünnepi alkalmak arra késztet/het/ik a historikusokat, hogy az érintett személy életútját, tevékenységét ismételten áttekintsék, az életmű homályos pontjait az újabb kutatási eredmények ismeretében megvizsgálják és - szükség szerint - módosítsák, vagy kiegészítsék a korábban megrajzolt képet. Különös gondot és nem kis felelősséget igényel akkor a visszatekintés, ha a történelem olyan kiemelkedő személyiségéről van szó, akinek életpályája, közszereplése nem került az utókor érdeklődésének középpontjába, vagy akinek tevékenységére mások árnyéka vetült.
Ilyen számvetés kíván lenni ez a konferencia-kötet, amely a magyar történelem első külügyminiszterére, Baranya vármegye első alkotmányos úton kinevezett főispánjára, Batthyány Kázmérra (1807-1854), Siklós földesurára emlékezik halálának 150. évfordulója alkalmából.
Batthyány Kázmér emlékének élesztése napjainkban kiváltképpen indokolt. Nevét, emlékét igazából csak "földijei", Siklós lakói (és Várbaráti Köre) ápolja, ugyanakkor a szélesebb közvélemény, s maga a történész szakma is méltánytalanul kevés figyelmet szentelt az 1848/49. évi forradalom és szabadságharc külügyminiszterének.
Neve többet szerepelt a 19. századi történetíróknál, mint a "modern" történeti összefoglalókban. Katonai szerepét, hadszervezői tevékenységét pedig hiába is keresnénk a hadtörténeti szintézisekben. Külügyminiszteri tevékenységéről is - egészen az 1980-as évekig - csak Waldapfel Eszternek az 1848-1849. évi külpolitikával foglalkozó monográfiájából nyerhetünk némi képet. Vissza