Gróf Széchenyi István mint író

Előszó

Részlet a kötetből:

"A magyar államférfiak és irók között senki sincs, a kinek pályáján annyi valódi vagy látszólagos ellentét mutatkoznék, mint a gróf Széchenyi Istvánén. Ime egy főúr, a ki egész életén át előjogai ellen küzd; ime egy hideg, számító ész, a ki folyvást a szív felindulásai között él; ime egy mélyen vallásos ember, a kit fáj - dalmában semmi sem vigasztal s kétségbeesése halálba űz; ime egy könnyű vérű huszártiszt, a ki hazáján kivül tölti ifjúságát, távol minden politikai küzdelemtől s egyszerre a nemzeti újjászületése mozgalmát indítja meg; ime egy államférfiú, a ki egy párthoz sem tartozik, de mindenik párt az ő hatása alatt áll, a kit felváltva, majdnem egyszerre szeretnek és gyűlölnek, dicsőítenek és rágalmaznak s a ki, bár nyomán zsendül fel az egész újabb magyar politikai és társadalmi élet, pályája végén magánosan és elhagyatve áll, a balsejtelem és önvád kínjai között; és végre ime egy iró, a ki anyanyelvét tördelve beszéli, minden európai nyelven jobban ir, mint magyarúl, mégis a nemzeti miveltség bajnokaként lép föl, a bolyongó irókat központba egyesíti, akadémiát alkotva szémukra, közéjök áll, könyveivel elragadja a közönséget, s egyszerre Magyarország legolvasottabb irójává emelkedik.
Csak ez utóbbi pontot akarom felvilágosítani és Széchenyiről csak mint iróról szólok. Egy rövid óra korlátai nem engedik, hogy részletekbe bocsátkozzam, de igyekezni fogok néhány fővonással jellemezni a viszonyokat, a melyek őt iróvá tették s kiemelni mindazt, a mi irói egyéniségében és hatásában lényegesebb." Vissza