Levelek L&M-nek (dedikált példány)

Fülszöveg

"Grunwalsky Ferenc... a világon minden számára fontosat a kamerája optikáján át lát, és a látvány lényegét megkomponált képekben próbálja láttatni. Grunwalsky számára, mint minden igazi filmes számára, a kamera mozgása és beállítása etikai kérdés.
A válaszadáshoz szorgosan gyűjti a muníciót. Képzőművészet, zene, irodalom, azon belül is a költészet, mindhez mély köze van. Szorosan vett szakmájában is sokoldalú: rendez, operál (kamerával persze, nem késsel), forgatókönyvet ír, vág, videózik, egy all round filmes, egy nyughatatlan szellem.
Pályafutásának állomásait lásd a filmes szakirodalomban.
Itt és most a hajdani szemüveges fiúból lett felnőttről pórbálunk szólni, aki nem adta föl a mindenkori fiatalság világhódító igényét, és aki érett művészként még valamikori mesterére, az időközben behavazott fejű Jancsóra is tudott lelkesítőleg hatni.
Most éppen levelezik. Velünk, a korral, a világgal.
Nézzük, mit ír!" (részlet Orbán Ottó előszavából)
Az Élet és Irodalom főszerkesztőjének biztatására kezdtem publikálni e leveleket.
(Nem e-mail - posta!) Hogy "filmes aggyal" írok? Létezik ilyen? Nem tudom.
Azt tudom, hogy ... "mennyi történet, mennyi izgalmas hangulat van, amiből a mai világban biztosan nem fognak filmet csinálni.
Kedves L&M! Ne téveszd össze ezeket azzal, amikre nincs pénz, amiket nem fogadnak el, amiket nem lehetett összehozni stb. NEM. Itt azokról van szó, amelyeket nem lehet és nem fognak elkészíteni. Nem technikai, és nem anyagi okokból. Azt javaslom, hogy mi, egymásnak és másoknak is, továbbra is beszéljünk olyan filmekről, amelyeket nem lehet megcsinálni. A folyó elrekesztett szakaszairól, a fa levágott ágáról, a szobor letört veséiről. Hogy a világ milyen tévedhetetlen rutinnal nem vesz észre dolgokat. Hogy bizonyos tervek már első hallásra is hidegrázást, szellemi sokkot lenéző röhögést váltanak ki, ha szóba hozza őket valaki.
Jobb nekünk írni olyan történetekről is, amelyeket biztosan nem fogunk látni a világ összes mozijában és TV-csatornáján. Szóval csodálatos, hogy mi mindent kizárnak a mozitermek, a csatornák, kazetták, készülékek, az agyak!...
Hogy "kik ezek a filmesek", és mi jár az eszükben, két film között és forgatás alatt?
Önálló munkához szokott emberek, mint a háborúban voltak a partizánparancsnokok... (Mikor a sztálini vezérkar eligazítást tartott nekik, meglepődtek, mennyire mások, mint a szokásos "állományi tisztek".) Szívós emberek.
Mik hát az élményeink? Honnan "szerezzük be" őket?
Egyáltalán akarjuk látni, tudni a dolgokat?
"Bár volna olyan színű italunk, mint a tengervíz, amely nyolcszáz könyöknyi mély, teli van planktonokkal és szélcsendben függőlegesen süt bele a Nap" - gondolta Hemingway hőse, Thomas Hudson egy igazán nehéz 'történelmi' pillanatban - gyermeke halála után. Ő például minden önámítás nélkül, világosan tudta látni a helyzetét. Vissza