Előszó
Részlet a könyvből:
Félórával ezelőtt az inas Sir Hugh Dremontot jelentette. Harrietnek, az első szobaleánynak segítettem a földszinti könyvtárszoba függönyeinek elrendezésében és fönt álltam a szobalétra tetején, teljesen készületlenül vendégek fogadására. Harriet gyorsan elhagyta a szobát és én leszálltam, hogy kezet foghassak vendégemmel.
- Azt hiszem, zavarom önt, - szólt Sir Hugh, anélkül, hogy. bocsánatot kért volna - s én ugy feleltem neki, ahogy éppen tudtam.
- Ön olyan közeli szomszédunk, örülök, hogy láthatom. Kérem, foglaljon helyet.
Unottnak látszott s leült kényelmetlen karosszékeink egyikébe.
- Nem tudtam, hogy készen vannak-e már vendégek fogadására, szólt - de erre lovagoltam s csak névjegyemet akartam itt hagyni, mikor a szolga azt mondta, hogy Ön fogad.
- Épp rendezgettem ezt a szobát, feleltem, a ház oly soká el volt hanyagolva. A férjem nem volt itt húsz év óta és én nem voltam itt soha, míg két héttel ezelőtt ide nem jöttünk.
Közömbös dolgokról beszélgettünk s ezalatt volt időm, hogy szemügyre vegyem vendégem külsejét...
Vissza