Vigilia 1942. május

Előszó

Részlet:
"Polgárháborúnak is nevezhettük volna irodalmunk mai állapotát, habár éppen a polgári írók a legártatlanabbak a harc elfajulásában. Mérsékletüket ezért egyik csoport hajlandó életképtelenségnek nevezni. Aztán meg olvastunk olyan kijelentést is, hogy "az osztályok elmúlnak, a polgárság is el- tűnik ..." tehát polgárharcról nem írhatunk, hisz az bizonyos partizánok szerint holtak és kísértetek háborúja lenne. Nem akarjuk tehát a polgárháború fogalmával megsérteni azokat, akiknek legfőbb bánatuk, hogy még polgár, arisztokrata, vagy esetleg papi személyiség is meg mer moccanni ezen az árva szorongatott magyar földön. Cikkecskéikben és írásocskálkban tajtékoznak ellene, ha meg szembetalálkoznak egy ilyen ledorongolt, nemzetünkből kivetett, fajtánkból kitagadott értelmiségi írótárssal, akkor szégyenkezve sütik le szemüket. vagy dacosan fordítják el messíási fürtökbe vagy egyéb érdekességbe pózolt fejüket. Mondom, a kísértetektől is félnek, hogyne félnének hát a múlttöl. A magyar múlttól méghozzá, ahol némesek és nem nemesek, polgárok és arisztokraták a parasztság kiemelkedő értékeivel együtt oly megszámlálatlanul népesítették be sírokkal, - egy szerény, áldozatos élet, csendes vértanúság vagy éppen vérpadon végződő élet után - a magyar birodalom minden zegét és zugát. Ezek a halottak is élnek azonban. Erős az hatalmuk, mert ők megszolgálták földi életüket és már nem félnek semmiféle klikktől. Nem lehet velük szervezkedni, )csoportba verődni ,vagy összeveszni; vállukra is csak az emelkedhetik, hogy magasabbnak látsszék, aki az nemes magyarságukat még átfogóbbá, messzibbresugárzóbbá, mélyebbé és egyetemesebbé tágítja magában. Sokan vannak nálunk holtukban is élők. nt nem lehet szemellenzővel járni, mint hajdani konflislovak, sem a mult igézetével szemben, sem pedig örök kinyilatkoztatások, erők és tételek vagy égi hangok ellenében. Mégis mindezzel szembeszállnak egyesek..." Vissza