Bovaryné

Fülszöveg

BOVARYNÉ annak a vidéki asszonynak remekül megformált típusa, aki, környezetével elégedetlenkedve, álmodozásba ringatja magát és eközben beleszédül az álom és a valóság közötti szakadékba.
Talán az igazi életcél, vagy a komoly belső lelkiélet hiánya okozzák tragédiáját, mégis túlszigorú volna ítéletünk, ha tetteire nem találnánk mentséget magának a Szépségnek és Örömnek áhitozásában. Kit nem csábítanak a nagyvárosok, a gyönyörű utazások, a bálák és színházak, az érdekes és értékes emberek társasága?
A sok „besavanyodott", „mogorva", „szeszélyes" alak szerte körülöttünk, vajjon nem attól lett-e ilyen, hogy reményeit végül is fel kellett adja és örökre le kellett, hogy számoljon egy színesebb, változatosabb életforma lehetőségével? És ha a vigasztalanság kitéríti normális pályájából az ilyet, - eljön a nap, amikor ráébred, hogy délibábot hajszol.
Ma, amidőn legtöbb nőnek épúgy hivatása van, mint a férfiaknak, Bovaryné tragédiája mind ritkább. Aki saját lábán is meg tud állni, az egyre kevésbé függ másoktól és- így inkább alakíthatja tetszése szerint életét. Minél több egyéni életre nyújtanak lehetőséget a gazdasági viszonyok, minél több ember talál feladatot a társadalomban, gyakorolhatja hajlamainak megfelelő hivatását és telítődhet meg lelki tartalommal, - annál kevesebb lesz a Bovarynék száma, - tipusa lassan kivész. Flaubert halhatatlan műve ebből a szempontból érdemel ma ismét figyelmet. Vissza