Előszó
Bevezetés Kedves Olvasó!
Úgy tűnik, a Budakalászi Találkozók története - sikertörténet.
Immár a hatodik fórum van mögöttünk. Soha nem voltunk még ennyien, s - talán - most tettük meg az...
Tovább
Előszó
Bevezetés Kedves Olvasó!
Úgy tűnik, a Budakalászi Találkozók története - sikertörténet.
Immár a hatodik fórum van mögöttünk. Soha nem voltunk még ennyien, s - talán - most tettük meg az eddigi legfontosabb lépéseket is.
A szövetség életre hívása: remény, bizakodás. Azt jelzi; a külhoni magyarság képviselői - jöttek légyen bármely országból is - össze akarnak fogni. Mert egy a nyelvünk, egy a kultúránk, egy a hazánk.
A tanácskozás egyik napján egy újságíró azt kérdezte Halász Pétertől: mi a jelentősége a Budakalászi Találkozónak? Miért is fontos az? Péter ezt válaszolta: A fórum olyan, mint egy szívdobbanás. Annak mi a jelentősége?
A válaszban benne van minden. Minden dobbanás továbbélteti a testet, minden Találkozó továbbélteti a nemzetet. Egyetlen szívdobbanás: semmi; ki is maradhat - talán észre sem vesszük de a szívnek dobogni kell. A nemzetnek élni kell!
A hatodik Budakalászi Találkozó résztvevői hitet tettek arról is, hogy a külhonban élő magyarság úgy akar magyar maradni, hogy nem hagyja el szülőföldjét. Bár határok osztanak meg bennünket, a miénk a határtalanság; hiába a szétszóratottság, a kötődés erősebb annál, s nem a politika segít rajtunk, hanem a kultúra tart meg bennünket magyarnak. Ennek vállalása nem könnyű feladat.
Minden percben ellenszélben kell menetelni, mindig a minőséget kell felmutatni a mennyiséggel szemben. Naponta szembenézni a kísértéssel és vállalni a göröngyösebb utat. De nincs más járható út!
Ezt jelenti Budakalász! Ezt a szívdobbanást!
Vissza 
