Guttuso

Előszó

A festőnek nem lehet más célja, mint figyelni és formálni a valóságot - írja Guttuso több ízben és többféle összefüggésben: azért kell bevezetésképpen idézni ezt az annyi művésznél megfogalmazott, már-már közhelynek tűnő gondolatot, mert valóban mottóként vonul végig Guttuso egész munkásságán és emberi-művészi magatartásán.
Az indító kérdés persze joggal az, hogy Guttuso számára mi a valóság, mi a realitás. Hiszen őt minden érdekli és érzékenyen érinti, ami nap nap után eléje tárul, és művészetében nyomot hagy minden emberi gond és gondolat, ami gyorsan pergő éveinkben életre kel. Különös nyitottsággal engedi hatni magára a történelmet és a mindennapos környezetet. Egyenértékű festészeti alkalmat nyújthat számára és hasonló erőfeszítésre indíthatja egy keresztre feszítés vagy egy csendélet témája, világtörténelmi súlyú megmozdulások monumentumait teremti meg, és boldog szerelmesekben, szép női testekben gyönyörködik. S az elszánt földfoglalókkal, a meggyötört bányászokkal egyidejűleg és egymás mellett kel életre művészetében a táj és tárgy drámaisága, vagy a táj és tárgy racionális rendje, egyidejűleg tud hatni rá Caravaggio és Picasso, miközben mindvégig egyenletesen érvényesül festészetében egy sajátos művészi és emberi magatartás szelekciója, egy stílusokon túlmutató belső logika. A guttusói festészet alapja, kiindulópontja és egyúttal célja is már a harmincas évek végétől a szocialista forradalom eszméje, a pártos művész hatni akarása, akinek a számára semmi sem lehet közömbös, ami körülötte történik, semmilyen mozzanat, amely emberi relációk hordozója lehet. Guttuso egyetlen életet él: képeiben és művészeti írásaiban ugyanolyan nyílt és egyértelmű, mint választási beszédeiben. Évtizedek óta tagja az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottságának, és az ő számára ez a feladatvállalás festészetétől, művész voltától elválaszthatatlan. Vissza