Guy de Maupassant összes elbeszélései I-II.

Előszó

Részlet az első kötetből:
A házaló
Mennyi röpke emlék, apróság, találkozás, mennyi szerény dráma, amit észreveszünk, kitalálunk, megsejtünk: még tapasztalatlan, fiatal lelkünk számára mind olyanok, mint egy-egy fonál, mely lassacskán a leverő igazság ismeretére vezet.
Ha tűnődő lélekkel, találomra kószálok, és tétova álmodozásaim közben vissza-visszanézek, egyszeriben csupa régi, vidám vagy szomorú kis tényt látok: úgy rebbennek föl merengő gondolataim előtt, mint lépteim előtt a madarak a bokrokról.
Ezen a nyáron Szavojában jártam, azon az úton, mely magasan bourget-i tó jobb partján húzódik; elnéztem ezt a csillogó, páratlanul tompakék víztükröt, melyet a lemenő nap elsikló fényei pásztáztak, és lelkemen eláradt a gyöngéd vonzalom, melyet gyerekkorom óta tavak, folyók, tengerek vize iránt érzek. Vissza

Fülszöveg

A francia novella mindmáig legnagyobb mestere Flauberttől tanulta az irodalom mesterségét. Hét évi készülődés után rögtön remekművekkel jelentkezett, hihetetlen termékenységgel dolgozta fel emlékeit és élményeit. Normandiában született utóbb a Földközi-tenger partján, egy kis halászfaluban élt anyjával, majd Párizsba kerül minisztériumi hivatalnoknak. Elbeszélései is rendszerint ezekre a tájakra vezetnek el: a barátságtalan, szeles-nyirkos normand vidékre, vadban gazdag nádasokba-erdőkbe, jellegzetes parasztfigurái közé: a "rettenetes és gyönyörű" tenger mellé, tüdőbetegek és szegény halászok társaságába: és Párizsba, a világ művészeinek és felfelé kapaszkodó polgárainak fővárosába.
Kulcsra zárta az ajtaját, hogy zavartalanul tudjon dolgozni, nem kímélet sőt hajszolta magát. Kétszáznyolcvan elbeszélést írt, hiteles, eleven, élményből fakadó és élményt adó, drámai, leleplező írásokat, telve meglepetéssel, csattanókkal, felfedezésekkel. Mindenben, a legköznapibb fordulatban is kutatta a szenzáció frissességét, valami ismeretlent. "Mert mindazt" - vallotta -, amit az író ki akar fejezni, nagyon sokáig kell nézni, nagy figyelemmel, hogy olyasmit lássunk, amit még senki nem látott, és nem mondott el. Mindenben van valami felfedezetlen, csak mi hozzászoktunk ahhoz, hogy a szemünket ne használjuk másképp, mint visszaemlékezéssel, mások megfigyeléseire és élményeire emlékezve."
Halhatatlanságának és népszerűségének első titka, hogy ezt a felfedezésre váró újat képes volt meg is találni és meg is örökíteni. Vissza