Gyakorlati elektrokardiographia II.

Előszó

Bevezetés
Az elektrokardiographiai lelet készítése.
Az elektrokardiographia, mint az orvostudomány része, inductiv tudomány. Száz és ezer esetet gyűjt össze, hogy az azonos tulajdonságok alapján következtethessen a százegyedikre, vagy az ezeregyedikre. Deductiv elektrokardiographia épen olyan lehetetlenség, épen olyan ellentmondás, mint amilyen lehetetlenség, mint amilyen ellentmondás a deductiv orvostudomány, vagy általában a deductiv természettudomány. Az elektrokardiographiában is fictiókból, munka hypothesisekből kiindulva levezetésekkel magyarázhatjuk az ismert jelenségeket, de elfogulatlan vizsgálat közben nehézségekre bukkanva hamarosan tapasztalhatjuk, hogy nem ez az elektrokardiographia haladásának az útja. A kóros jelek észrevétele, felismerése és értelmezése, a kórbonctanhoz hasonlóan, az elektrokardiographiát is Virchow értelmében vett casuisticus tudománnyá teszik. Ebben van az elektrokardiographia tanulásának és tanításának nehézsége. A normális és a kóros határát helyesen és pontosan meghúzni egy adott esetben akkor lehetséges, ha tudjuk, hogy a kérdéses jel milyen körülmények között milyen jelentőségű. Ezt csak úgy érhetjük el, ha a lényeges elektrokardiographiai jeleket és értelmezésüket esetek kapcsán bemutatjuk és megbeszéljük. Ez a helyesen értelmezett modern elektrokardiographiai atlasz feladata. Ennek a célnak az elérésére törekedtünk ebben a könyvben is. Eseteket mutatunk be, megmondjuk, hogy az egyik felvételt miért tartjuk kórosnak, a másik viszont - bizonyos elváltozások ellenére is - miért tekinthető még normálisnak. Alapunk a klinikai észlelés, a kórbonctani vizsgálat és néhol a röntgen átvilágítás. Elméletektől lehetőleg mentesen a gyakorlat tapasztalatait hívjuk segítségül... Vissza