Gyakorlati és műtétes szülészet

Előszó

Magyar nyelvű orvosi tankönyvet írni hálátlan feladat. Már csak nyelvünk elszigeteltsége folytán is korlátozott annak forgalma. De a folytonos létszámapasztások után még megmaradt magyar orvostanhallgató és a nyers létfenntartásáért kétségbeesett küzdelmet vívó magyar orvos könyvvásárlóképessége is elérte a legmélyebb színvonalat. A még megmaradt csekély könyvigénylést pedig nagy részben németnyelvű szakkönyvek, illetve azok magyar fordításai fedezik.
Ezzel szemben egy jó tankönyv megírása nehéz és felelősségteljes munka. Annak minden szavát gondosan mérlegelni kell, nemcsak tudományos helytállóság szempontjából, de azért is, hogy a magyar szakkönyvnél mindig szűkre szabott terjedelem korlátait felesleges szó ne terhelje, de szükséges se maradjon ki belőle. Másrészt azonban ez a fárasztó, sok időt igénylő gondos munka nem jár azzal az erkölcsi elismeréssel sem, amelyet a talán sokkal kevesebb időt, odaadást és tapasztalatot megkívánó és idegen nyelven is könnyen közölhető ú. n. tudományos működés arat.
Ilyen körülmények között érthető, ha éppen azok idegenkedtek nálunk a tankönyvek írásától, akik előző tudományos működésük, nagy klinikai és oktatói tapasztalataik alapján arra leginkább hivatottak volnának. Mert jó klinikai tankönyvet írni kellő klinikai oktatói tapasztalat nélkül nem lehet; ilyen irányú irodalmi tevékenység fiatalkori ambíciók levezetésére nem alkalmas. Ez a megállapítás talán fokozottan érvényes a gyakorlati szülészetre. Mert hiszen itt az írónak úgy is, mint szülésznek, úgy is mint oktatónak saját személyes tapasztalataira kell, mint alapra támaszkodni; különben munkája egyéniség és fajsúlynélküli mozaikszerű összeállítás lesz csupán, melynek adathalmazában a nem szakember tanácstalanul fog tévelyegni.
De a gyakorlati szülészettel éppen a jó szakemberré fejlődés után nehéz fentartani az állandó kapcsolatot azoknak, akik a fejlődés lehetőségét egyedül biztosító valamely nagyforgalmú szülőintézet, vagy osztály élén egyúttal nőgyógyászattal is foglalkoznak. Az éjjel-nappali készenlétet igénylő, rendkívül kimerítő és hálátlan, érdem szerint megközelítőleg sem méltányolt szülészkedés helyett az egyéb kötelezettségekkel is fokozódó mértékben megterhelődő vezető tekintélyű gynaekologusok, ha tehetik, pályájuk zenitjén érthetően mind szívesebben foglalkoznak a zsúfolt munkarendjükbe sokkal jobban beleilleszthető, sokkal kevésbbé fárasztó és nehéz, kifelé mégis sokkal több sikert és elismerést nyújtó nőgyógyászati műtéti tevékenységgel, a szülészkedés közvetlen gyakorlatát mindinkább fiatalabb munkatársaiknak engedve át. Vissza