Gyalogember

Fülszöveg

Dóczi Székely Gábor jogász, 46 éves, ez az első kötete. Ezek tények, de olyan tények, amelyek eltakarják a valóságot. Ugyanis nem a kötet teszi a költőt, hanem a vers, abban pedig nála sosem volt hiány. Az pedig, hogy jogász: véletlen. Bármi lehetne, akkor is önmaga lenne. Amikor sok évvel ezelőtt egy ismeretlen, kissé félszeg fiatalember behozta a Havi Magyar Fórum szerkesztőségébe verseit - formailag, gondolatilag, szakmailag hibátlanokat, teljesen éretteket -, megdöbbenve hallottam tőle, hogy soha, sehol még nem publikált. Akkor nem értettem, miért, ma már tudom: őt nem érdekli a világ elismerése, miképpen a világ sem töri magát, hogy Dóczi Székely Gábor ősi gyökerű, örökaktuális, rozsdát és időszerűtlenséget nem ismerő, a keresztény erényeken és Krisztus moralitásán alapuló költészetét megismerje. Az pedig, hogy elismerje, éppen most, a globalizmus felfutásának rendelt idején, képtelen elvárás. Ezért tehát külön dicséret illeti a Püski Kiadót, hogy - híven saját hagyományaihoz - a nemzeti értékekre való odafigyelése közben felfedezte és közzétette ezeket a műveket. Közzétette annak ellenére, hogy nyilvánvalóan kevesen fogják keresni, mert a tiszták mindig kevesen vannak, a piszkosokhoz pedig Dóczi Székelynek sosem volt szava.
E költemények jelentős részét külön-külön olvastam már, és beszerkesztettem folyóiratunkba, most mégis a meglepetés erejével nyűgöz le, mert így együtt, kötetbe rakva impozáns akusztikával adja tudtunkra, hogy azért nem kell még temetni az európai, keresztény értékeket.
Felhasználva a hátsó borító nyújtotta alkalmat, ezúton tanúsítom: e kis könyv nem Dóczi Székely Gábort teszi költővé - (ő már régóta az) -, csupán minket avat az olvasóivá. Vissza