A szerep

Előszó

Részlet a műből:

"Az a tizenhárom ezstendős ifú, aki a nagyvásárhelyi színkör sarkán állt, és tisztelettudóan hallgatta a három díszítő horkolását, Tors Géza fináncőrmester gyereke. Már harmadik nyáron töltött két hónapot a híres szegedi színtársulat ebben az alföldi kisvárosban, amelyet a világ legnagyobb falujának neveztek a tiszamenti metropolis színészei. Tors Géza fináncőrmester fiának azóta gyönyörű nyarai voltak.
Napjai nagyobb részét a színházkertben töltötte. Délelőtt a színészbejáról előtti padok körül csellengett. A színészek már jól ismerték Gyulát. a pepitaruhában pompázó táncoskomikus becenevet is talált ki neki, elnevezte Torzsának. Ez a név illett a fiúra, aki kicsi volt és tömör.
Gyula kitűnően hasznosította magát. A délelőtti próbák közben őt küldték cigarettáért, fél deci rumért a színházkert melletti bodegába, leveleket vitt a postára, sőt, Takács Pál, a fővárosi sikerekkel is dicsekedő jellemszínész vele szokta küldeni elsején az ötvekoronás tartásdíjról szóló postautalványt is. gyula legnagyobb élménye azonban az volt, amikor Zár Ila, a primadonna elküldte őt a Fekete Sasba, mert otthon felejtette a Szép Heléna szerepét. Vörös arccal haladt fel a szállodai piros szőnyegen, kezében a rézszámtáblán fityegő szobakulccsal, és Zár Ila szobájának számát úgy ismétegette magában, mintha egy világrész nevét próbálgatta volna életében először." Vissza