Olvasási szokások

Előszó

Könyvszakmai szemmel nézve az MTA Szociológiai Kutatóintézetének felmérése csupa jó hírt tartalmaz - legalábbis első pillantásra.
Végtére is kiadó és kereskedő is azt olvashatja ki belőle, hogy bár tagadhatatlanul folytatódik a televíziózás térnyerése (mellesleg megjegyezve, korántsem csak az olvasás rovására), azért még mindig mintegy a harmada (vagy - szigorúbban véve - talán csak negyede) a teljes lakosságnak rendszeres könyvolvasónak tekinthető (azaz potenciális könyvvásárlónak), mivel - különféle, roppant változatos okokból - hetente (vagy havonta) legalább egyszer könyvet vesz a kezébe.
Ez szinte meglepően kedvező arány. (Jó lenne összehasonlítani nyugat európai felmérésekkel!) Ebből úgy tűnhet, hogy tulajdonképpen minden a legnagyobb rendben van - ennél sokkal több rendszeres olvasó talán azelőtt se volt, még ha a mesterségesen leszorított árú könyvek korában kétségkívül nagyobb volt is az eladott könyvek példányszáma. A könyvolvasók aránya pedig vélhetőleg annak idején is sokkal magasabb volt az iskoláskorúak, mint a nyugdíjasok körében, valamint a magasabb iskolázottság és a jövedelem nagysága, akárcsak a műveltség becsülete, amúgy általában (szemben az anyagi javak iránti vonzódással), akkor is kedvezően hatott az olvasási hajlandóságra. Aminthogy azt is régóta tudjuk már, hogy a nők általában többet olvasnak, mint a férfiak. Mégis jó dolog a könyvkiadók és kereskedők gyakorlati tapasztalatait okadatolva, részletezve és csoportosítva, százalékosan egymáshoz arányítva látni. Kiadóknak,kereskedőknek munkaeszköz ez a kiadvány: vezérfonal a tervezéshez. Vissza